Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Chikán Zoltánné: A nyelvtani szemléltető szöveg kialakításának és felhasználásának néhány kérdése

Autóbuszt vártok? Az autóbuszt várjátok? A fiúk kiáltást 'hallanak. A fiúk a kiáltást hallják. (H. K. III. évf.) Igen sok ehhez hasonló példát lehetne idézni, és ez nagyrészt meg is magyarázza, miért nem szeretik néhány iskolában a tanulók a nyelvtanórákat. Hiszen az ilyen feldolgozásban nincs arányban az elvégzett munkára fordított energia mennyisége a feladat értékével: míg írástechnikailag az V. osztályban viszonylag nehéz feladat elá állítja a tanulókat ennek a szövegnek a leírása, szellemileg igen csekély megerőltetést követel tőlük. 8. Hiba az is, ha nevelési szempontból helytelen a szöveg. Hallgatóink nagy része csak formálisan jelöli meg óravázlatában a nevelési célt, pusztán azért, mert azt fel kell tüntetni. Ugyanakkor nem élnek az órán adódó, vagy néha egyenesen a szemléltető szövegből természetesen következő nevelési lehetőségekkel. Amikor ezekre a kínálkozó alkalmakra felhívjuk a figyelmüket, legtöbbször csodálkozva állapítják meg, hogy a lehetőség valóban kínálkozó, de ők „nem is gondoltak rá". Ezért fordulhat elő, hogy olyan mondatok kerülnek a szemléltető szövegbe, amelyek nevelési szempontból helytelenek. így kerülhetett egy V. osztályos szövegbe a következő mondat: „Azt mondok, amit akarok!" (Z. T. III. évf.) — Vagy a VIII. osztályban a következő, néhány tanulót esetleg komolyan gondolkodásba ejtő megállapítás: „Aki jó felfogású, annak érdemes tanulni." (F. J. III. évf.) Tanulóink önálló gondolkodásra, önálló állásfoglalásra nevelésének sem jó eszköze a VII. osztályban, ha a tárgyi mellékmondat szemléltetésére ilyen mondatokat íratunk velük: „Azt akartam, amit a közösség akart. Hogy mit akartak, még most sem tudom." (Cs. K. III. évf.) Nem neveljük a tanulókat helyes munkaszemléletre, ha ilyen szöveggel szemléltetjük az alany fajait: „János elment kapálni. Ilyenkor kapálják a kukoricát. Pista is vele ment. Hamar kiértek a dűlőbe. Valaki már megkapálta. Mindenki csodálkozott, hogy ilyen későn mentek. Ilyenkor már senki sem indul munkába." (Sz. M. III. évf.) — Arról most ne is szóljunk, hogy a szöveg megfogalmazása nyelvhelyességi szempontból is kívánnivalót hagy maga után. De gondoljunk arra, hogy — nevelési szempontból nagyon helytelenül! — a szövegben szereplő János és Pista nem a legjobb példát mutatja a közös gazdálkodás munkaetikájára. A gyerekekben felvetődik a gondolat: miért is siettek volna, ha a szöveg szerint lustaságuknak csak annyi a következménye, hogy más elvégzi helyettük a munkát! Az ilyen típusú szöveg alkalmazása még akkor is helytelen, ha az órán a megfelelő következtetéseket levonjuk belőle: a szó elrepül, az írás megmarad: magyarázatunknak nem marad nyoma a füzetben. 9. Utoljára maradtak — pedig talán a legnagyobb csoportot ezek alkotják — az életkori sajátosságokkal kapcsolatban elkövetett hibák. Tanulságos megfigyelnünk, hogy hallgatóink legtöbb alkalommal ez 88