Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Bély Miklós: Mit igényel a társadalom az iskolai testneveléstől és sporttól?
hogy már a diáksportolók erőnlétét is a kommunista erkölcsi normák igényes teljesítésével fokozzuk. Veszedelmes torzítást eredményez az olyan gyakorlat, amelyik az iskolai testnevelés és sport társadalmi célját tagadja. Ennek iskolapéldája az a metódus, amelyik testneveléssel és sporttal csak egy feladatot akar megoldani és a fetisizált feladattal a társadalmi célt leváltja. Ez történhet pl. akkor, ha „mindenáron" a sportgyőzelem elérésére, vagy „csak" a sportolás megszerettetésére neveljük az ifjúságot. Az ilyen eltévelygéstől mentesülünk, ha munkánkat nemcsak a tanulók sporteredményeinek mértékével értékeljük, hanem elemezzük a nevelés társadalmi céljának elérése érdekében végzett munkánk eredményét is. Csalfa eredményhez vezet az olyan testnevelés és sportoktatás, amelyik a tanterv nevelési feladatait leértékeli, sőt azokról tudomást sem vesz. Bár e feladatok sem örökérvényűek, mégis a társadalomfejlődés igényének megfelelő mindenkori nevelési feladatok teljesítésére törekednünk kell. Ez legfőbb biztosítéka, hogy munkánkkal optimális értékű nevelési eredményeket érjünk el. A nevelési feladatok leértékelésével összefügg a társadalomfejlődés igényétől eltérő káros nevelési feladatok feléledése. A múltban könnyen került az iskolai testnevelés és sport a nacionalizmussal és sovinizmussal átitatott káros nevelési feladatok uszályába. Tévedünk, ha azzal áltatjuk magunkat, hogy napjainkban az ilyenek érvényesülésének minden lehetősége megszűnt már, és e téren felesleges az elővigyázatosság. Ezért a testnevelés és sportmunkánk legalább olyan mértékű ellenőrzése szükséges, amelyik igazolja, hogy a tanterv nevelési feladatait jól megoldottuk. Ezért is igen jelentős pedagógiai követelmény, hogy a tanterv tanítási anyaga (ami lényegében a testnevelés tartalmát határozza meg) ne legyen írott malaszt. Az iskolareform alapján kialakított tantervi tanítási anyag megadja a lehetőséget arra, hogy mindegyik iskola — bizonyos keretek között — kialakíthassa a helyi adottságaihoz legjobban illő testnevelési anyagát. Az a nevelő, aki erre nem fordít gondot, saját iskolája testnevelési rendszerének kibontakoztatását, fejlődésének lehetőségét megakadályozza. — A tanmenetkészítés felesleges adminisztráció! — Akik ezt a tanácsot követik, a tervszerű munka lehetőségeitől fosztják meg magukat. Az iskolareform megadta azt a lehetőséget, hogy az alaptantervhez a nevelő a kiegészítő tantervből válassza ki azt a testgyakorlati ágat, amivel oktatómunkáját karakterizálni akarja. Ez a tantervi „szabadság" azonban arra kötelez, hogy a helyi viszonyoknak legjobban megfelelő tanítási anyag kiválasztását és időrendben történő elrendezését — tehát tanmenetét — a nevelő célszerűen megtervezze. Ha ezt nem teszi, oktatása spontán hatások érvényesítésére elszíntelenedik, a régi sablonban elakad, és az iskolareform tartalmi lényegéből keveset használ fel. — A hagyományokat ápolnunk kell! — Ez igaz, de ne mindenféle hagyományt ápoljunk. A fejlődést akadályozó hagyományokat küzdjük le. Ez nem is olyan egyszerű követelmény. A régi és az új harcát sikeresen csak akkor tudjuk megvívni, ha a társadalomfejlődés igényéből 6 81