Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az ismeretszerzés néhány módszeréről a produktív gondolkodásra való nevelés szempontjából
dolkodási folyamatba való beépítésével, mondhatnánk úgy is, hogy a sémáik produktív alkalmazásával. S ez a produktív alkalmazás többé-kevésbé mindig másabb, mint a megértett alkalmazási minta, mert a feladat is többé-kevésbé mindig új. És amennyire új és más a feladat, annyira differenciálódik, szerveződik és finomul a gondolkodás működése a sikeres feladatmegoldások közben. A fokozatosság éppen ezért nem abban áll, hogy mindig nehezebbet tanítunk, hanem abban, hogy mindig újabb és egyre másaJbb jelenség vizsgálatában gyakorolják magukat a tanulók, amelyben mindig van valami a régiből, ugyanakkor mindig mutat valami mást is, valami újat, a régihez viszonyítva érdekeset, izgalmasat és nyugtalanítót. Ez a nyugtalanság azonban a keresés és feltalálás nyugtalansága, a tanulás láza, és nem a tanítás terhe és kínja. A tanulóknak végül is ébben a tanuláskohóban arra kell megérniök, hogy a mások gondolkodását követve is produktíven gondolkodjanak. A szakmában jártas felnőtt tudományos előadásokat hallgatva, sokszor úgy érzi, hogy az előadó az ő elképzelése szerint beszél: „Ö is így mondaná, — mintha csak ő beszélne ugyanerről a témáról." Olykor csodálkozunk is, hogy hogyan mondhatja pontosan úgy, ahogyan mi gondoltuk. Ez a produktív és a reproduktív gondolkodás játéka, illetve a kettő határának elmosódása, a kettő teljes összefonódása. Produktív az előadás, de produktív a hallgatás is. Helyesebben az előadó munkája is és a hallgató tevékenysége is. Mind a kettő az elindított ösvényen halad, de egyre inkább önálló turistává válik a hallgató is, mert irányt kapott ugyan a probléma felvetésével és bizonyos segítséget is az elindulásnál, de egyre inkább ő maga tapossa magának az ösvényt, egyre inkább ő maga világít önmagának. Mintha egy lépéssel mindig előbbre volna, mint az előadó. Legalábbis így érzi, mert ő vezeti a maga következtetéseit, s „csodálatos módon" az előadó ugyanezt követi (?). De az iskolai módszerekről van szó, és azt mondtuk, hogy azok alkalmas csoportosítása, egyiknek-másiknak a pillanatnyi szükséglet szerinti alkalmazása adja a tanulók kezébe a mielőbbi tájékozódás kulcsát, a helyes előrehaladás iránytűjét. A módszereknek ilyen alkalmas csoportosítását, illetve az erre való törekvés tendenciáját érezhetjük Danilov, neves didaktikus módszerelemzésében. A következőket mondja: ,,A tanítás elméletében és gyakorlatában szilárd alapokon nyugszanak a tananyag aktív felfogását előmozdító következő módszerek: 1. a tanulóknak a pedagógus által irányított megfigyelései, 2. a tanulók megfigyeléseire és tapasztalatára támaszkodó beszélgetések, 3. szemléltetéssel és bemutatással egybekötött magyarázat." Ha jobban szemügyre vesszük Danyilov „szilárd alapokon nyugvó módszereit", és egymásra vonatkoztatjuk, akkor nem nehéz észrevennünk. hogy tulajdonképpen mind a három módszer egyugyanazon megismerési (ismeretszerzési, illetve tanítási) szakasznak háromféle, bizonyos értelemben pedig háromfokú megvalósítási módja. 5* 67