Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az ismeretszerzés néhány módszeréről a produktív gondolkodásra való nevelés szempontjából

saihoz, amelyeket most már szinte agyonfigyelt, a rendelkezésére álló eszközökkel nyúl. Ha a feladat az eszközök ismert alkalmazásával nem oldható meg egykönnyen, akkor az eszközök módosított alkalmazásával kísérletezik a tanuló. Ez kedvező körülmények között addig tart, míg meg nem születik a megoldás. A kedvező körülményről a tanító gondoskodik a pillanatnyilag mindig csak a legszükségesebb segítségnyújtás biztosításával. Ha ezt nem nyújtja a tanító, vagy ha többet segít, mint amennyire pillanatnyilag szükség van, a tanulók tudatának koncentráltsága csökken, fölöslegesen sok segítés esetében pedig teljesen el is ernyedhet. ,,A gyümölcsöző biztonság" érzésének légkörében meglepő eredménnyel dolgozik igen sokszor még a gyengének minősített tanuló is [18]. A részletezett három ismeretfeldolgozás között nyilván igen sok variáns lehetséges a tisztán közlő eljárástól a majdnem egészen önálló megoldásig. A variánsokat a tanítási egységek széles és változatos különbségskálája még tovább sokasítja. Egyikben a közlés több, a másikban a beszélgetés, a harmadikban a felszólítások dominálnak. A tanítás hatásfokát azonban nem ez dönti el, hanem az, hogy mennyit oldott meg önállóan a tanuló. Nem ennek vagy annak a módszernek az alkalmazása teszi mássá vagy hatásosabbá a megismerés módját. Nem is a módszerek ilyen vagy olyan váltakozó alkalmazása önmagában, hanem az, hogy az egyes eljárások együtt mennyire tették lehetővé az önálló megoldást, és milyen mértékben járultak hozzá a tanulók önálló gondolkodásának biztosításához, s a megoldáshoz szükséges segítség legalkalmasabb nyújtásához. A közlés is, a beszélgetés is, a felszólítás is, de a bemutatás is ösztönözhet, mozgósíthat és segíthet az önálló megoldás irányában a maga módján, a maga helyén, a maga idejében. Legtöbbször azonban egyik sem szeparáltan, hanem a másikkal együtt, azzal való alkalmas együtthatásban és gazdaságosan arányos elosztásban. A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy ott közlünk, ahol kérdezni kell, s ott vagy akkor kérdezünk, amikor már utasításra van szükség. A módszerek megfelelő alkalmazásának problémája éppen az, hogy nem könnyű megtalálni, — feltalálni pedig a legritkább esetben lehet, — a legeredményesebb együtthatást és a gazdaságosan arányos elosztást. A problémát az bonyolítja különösen, hogy az eredményes együtthatás és a gazdaságos elosztás a módszereknek más variációit jelenti az oktatás folyamatában, a tanulóknak a hasonló ismeretekkel való találkozás láncolatában, azaz az ismeretbeli fejlődés egyes szakaszában. Ezért kell látnunk mindig azt. hogy hol tartunk, és meddig jutottunk el az új ismeret feldolgozásához szükséges korábbi ismeretek alkalmazásában. Az alkalmazás foka mindinkább a megoldás önállósága felé mutat. Ügy azonban, hogy először csak próbálkozásokról beszélünk, azután gyakorlási alkalmaikról, s csak egy hosszabb folyamat után tekinthetjük úgy az alkalmazást, mint fejlődőképességet. Az önálló gondolkodás képessége az alkalmazásban fejlődik, az 64