Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az ismeretszerzés néhány módszeréről a produktív gondolkodásra való nevelés szempontjából

alkalmazás pedig az önálló próbálkozásokban. Ügy azonban, illetve csak abban, annak a számára, aki végzi, s nem abban és annak a számára, aki szemléli, nézi, követi, helyesli és belátással elfogadja. Ezért az alkalmazást a kezdet kezdetén próbálni kell, hogy mennél előbb eljuthassunk az önállóbb gyakorlás, majd pedig a majdnem önálló alkalmazás képességének fókához. A kezdet kezdetén azt jelenti, hogy már akkor el kell kezdeni az alkalmazás próbálkozásait, amikor a tanuló éppen hogy csak tájékozódott bizonyos ismeretekben. Aki a szögpárokat az általunk elemzett tanítási óráig csak felidézgette, mint ismeretet, és rajzolgatta, mint merev mértani formákat, de nem járogatta meg gondolkodásával a szögpárok szükséges felismerésének és szükség szerinti elképzelésének útját, módját (pl. a szerkesztéseknél), annak a szóban forgó tétel bizonyításakor nem jön, még kevésbé siet segítségére a szögpárokról tanult és hallott ismeret. Ennek a tanulónak az „ismeretei" a bizonyításnál hívogatásra szorulnak. A hívogatásra felidézett ismeret pedig messze nem olyan produktív erejű, mint a megoldástól (a feladat megoldásától) magától mozgósult, felidéződött ismeret. A sokféle hívogatás különben is tördeli a megoldás folyamatát, s ezzel nem egyszer a világos átlátást nehezíti, olykor pedig lehetetlenné is teszi. Következésképpen nem tud részt venni a tanuló feladatmegoldóan a bizonyítás (a háromszög szögeinek összege 180°) menetének levezetésében. Erre mutatnak a tanulóknak azon feleletei, amikor az alfa egyenlő alfa eggyel, és 'béta egyenlő béta eggyel analógiájára gamma egyenlő gamma eggyel-t mondanak. Tevékenység, alkalmazás és túlterhelés. Ezek a fogalmak annyira tartoznak egymáshoz, mint amennyire ellentétben is állnak egymással. Az ismerethezjutás tevékenység nélkül terhes, folyamatos alkalmazása nélkül pedig előbb-utóbb lehetetlenné (a tanuló pedig tehetetlenné) válik. Viszont az alkalmazás egyre bonyolultabbá váló tevékenységével az ismeretszerzés, de a megszerzett ismeretnek az alkalmazása is könynyű, egyre örömtelibb, szívesebb lesz. Hasonlattal élve: ,,a magasbanyúló" ismeretmennyiség nem önmagában jelenti a túlzott terhet, az idegrendszer és a tudat számára, hanem a meg nem értési hézagokkal együtt. Az ilyen hézagok ugyanis kitöltés nélkül egyre mélyülnek, sötétülnek és nyomasztó szakadékokká válnak. Az egymás mellé halmozott, de „gondolkodási járatok" megerősítésével egymásra és egymásba nem épített ismeretek előbb-utóbb igen távol kerülnek egymástól, s így külön-külön egészen „magas torony" (ismeretrendszer) erős fundamentumává nem válhatnak. Ha az egymásba és egymáshoz szervesen nem épült, vagy egymástól távol került ismerethalmazt ennek ellenére átfogni, vagy alkalmasan mozgósítani akarjuk, olyan erőfeszítésekre vállalkozunk, amelyek túlzott feszültségeket idéznek elő a tudatban. Ezért aztán vagy lemondunk róla, vagy felőröl bennünket az állandó feszültség. Azaz a lemondás helyett „rámegyünk". Az ismeretszerzés közben támadt „hézagok" (Rubinstein) kitöltésének útjára-módjára vonatkozóan mennél előbb tájékozottságra szert kell D 65