Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az ismeretszerzés néhány módszeréről a produktív gondolkodásra való nevelés szempontjából

lényege, amely a produktív gondolkodás segítségével táródott (derítődött) fel" [16]. A produktív gondolkodásnak ilyen, vagy ehhez hasonló értelmezése megkönnyíti számunkra azt a feladatot, hogy a közölt három fajta ismeretfeldolgozás között —, pontosabban pedig az első kettő és a harmadik között — olyan összehasonlításokat tegyünk, amelyek további hasznos következtetésekhez vezethetnek el bennünket. A harmadik fajta ismeretszerző eljárás módjára legjellemzőbb a tanulók részéről kifejtett produktív gondolkodás, szemben a másik két eljárással, ahol csak reproduktív gondolkodásról beszélhetünk. Megjegyezzük, hogy a reproduktív gondolkodás is gondolkodás. Ott is ráismer a tanuló az összefüggésekre. Meglátja ezzel is a fogalmi kapcsolatokat. Mozgósulnak a korábbi ismeretek is. Eredményesen figyel és emlékezik a tanuló a reproduktív gondolkodás közben is. Míg azonban az első két megismerésmód során mindig (vagy legalábbis elsősorban) csak a nevelő figyelem- és emlékeztető-felhívásaira figyelt és emlékezett a tanuló, továbbá az összefüggéseket és kapcsolatokat is csak, — vagy főleg, —• a tanító gondolkodása nyomán fogta fel, addig a harmadik fajta megismerési úton nagyobbrészt önálló volt a tanuló figyelése, emlékezése és gondolkodása is. Itt is irányított a nevelő. Irányította a tanulók figyelmét, emlékezetét és gondolkodását, de nem úgy, hogy a megoldás útját előre taposta, mutatta, hanem úgy, hogy megjelölte a feladatot, azt jól kiélezte, majd a tanulók kezébe adta azt a kulcsot, amellyel a feladat nyitjára jöhetnek. A zár felnyitása közben inkább közölt egy-két tanácsot a nevelő, a kulcsot azonban ekkor sem vette ki a tanulók kezéből, még kevésbé nyitotta helyettük a zárat. Volt tehát itt is közlés és beszélgetés is. A beszélgetés közben alkalmazott kérdések azonban inkább felszólító jellegűek voltak. Felszólítást jelentettek a feladat megoldására. Minden értelmi erő: a figyelem is, az emlékezet is, a gondolkodás is, (de nem kétséges, hogy a fantázia is) az egész megoldás irányába mozgósult és koncentrálódott. Nem egy-egy művelet következett egymás után, hogy úgy mondjuk mozzanatosan, hanem egy gondolkodási folyamat elvégzése állt a tanulók előtt, mint feladat [17], Éppen ezért nevezhetnénk a produktív gondolkodást feladatmegoldó gondolkodásnak is. Olyan gondolkodásnak, amelyben a figyelem, az emlékezet és a fantázia egyenlő súllyal vesz részt a feladatmegoldás érdekében. Természetesen olyan feladatmegoldásban, amelyben mindig szerepel valami újszerű probléma is. Az ilyen gondolkodásban figyel és emlékezik a tanuló arra is, amire felhív és felszólít a tanító, de olyanra is, amire kimondottan nem történt utalás vagy utasítás. A tanuló nézi a tárgyat, a jelenséget, és olyasmit keres rajta, ami hozzásegítheti a megoldáshoz. Közben emlékezetét is mozgósítja, és a tudat középpontjába próbálja hívni mindazt, amit a jelenségről vagy vele kapcsolatban már tud. A jelenségnek a tanító által kiemelt voná63