Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az ismeretszerzés néhány módszeréről a produktív gondolkodásra való nevelés szempontjából

A nevelő, mint látjuk, kérdéseket ismételget, fogalmazgat meg újra, meg újra. Ez az ismételgetés azonban a legkevésbé sem tekinthető ,,egyhelyben-topogásnak", sokkal inkább a legalkalmasabb módnak arra, hogy a tanulókat a megoldás megközelítéséhez hozzásegítsük [15]. A kérdések különböző megfogalmazása a tanulókat a feladat megoldására vaó koncentrálásra készteti. A problémának más-más megfogalmazásban való ismétlése tulajdonképpen időzés a problémánál. Az időzés közben élesedik a probléma a tanuló számára, és izgalmassá válik a probléma megoldásának keresése. Hogyan is adhatja ez az egyenes, illetve a rajta fekvő szög a megoldást? A tanulók megszokták (illetve megszokhatják), hogy a megoldást legtöbbször a legutóbb tanult ismeretek eszközeivel kell keresni és lehet megtalálni. A legutóbb tanult ismeretek pedig a szögpárokra vonatkoznak. Különösképpen pedig az egyenesállású és a váltó szögpárokra. illetve ezek alkalmazására. Az időzés ezekkel az ismeretekkel való megoldás-próbálkozásra szólítja fel a tanulókat. A feszültség ugyanis, amelyet a probléma éleződése okoz, mozgósítja a megoldás „lehetséges eszközeit". Az adott ismeretrendszerben ilyen legtermészetesebb eszközöknek az egyenesállású és a váltószögekről tanult ismeretek kínálkoznak. Ha a tanító meghúzza ezután a megoldás útját nyilvánvalóan tükröző és megvilágító párhuzamost, a tanulók zömének tudatában átvillan a megoldást adó gondolkodási folyamat. A legtöbb tanuló előtt mind világosabban tűnnek fel azok a mértani jelenségek, amelyek az előző órákon is többször segítettek a megoldásban. Az egyik a dűlt Z betű formát veszi észre, a másik a dűlt E betűt fedezi fel, a harmadik váltószögpárt viszonyít, a negyedik az egyenesállású fogalom eddig megismert alkalmazásával nyúl a megoldáshoz. A nehézkesebbek tudatában lassabban rendeződnek az összefüggések, de ők is érzik a megoldás közelségét már. Ha a nevelő az eddigi hasznos keresgélés eredményének lezárásaképpen erősebben (esetleg színessel is) meghúzza a szögpárok megfelelő szárait, még a leggyengébb is nagyot lépett előre, közelebb a megoldás felé. Az egyenlőségnek felírása már ekkor nem jelent sem gondot, sem erőfeszítést. Sőt, a figyelem most már megpihen, az emlékezés sem keresgél, és a gondolkodás feszültsége is feloldódik a sikeres megoldásban. A tanító lezárja a folyamatot: Akkor most már láthatjuk, hogy valóban 180° a háromszög szögeinek összege. Miért is nem lehet sem több, sem kevesebb? Ha most már ilyen jól látjuk, hosszabbítsunk meg egy másik oldalt, és vezesse le valaki így is a bizonyítást! A harmadik oldal meghosszabbításával való bizonyításnál már véletlenül sem tévesztheti el még a leggyengébb tanuló sem az alkalmas szögpárok megfelelő jelölését, s az ehhez igazodó új egyenlőségek felírását. A megoldásnak ebben a harmadik eljárásában „a megismerés processzusa a gondolkodásban valami újat hoz létre. A megismerés folyamatában új ismeret jelenik meg, mert a megismerő (a gondolkodó) az ő analitikus-szintetikus tevékenységével mindig mélyebbre hatolt a jelenség lényegébe. Az új nem más, mint az objektív valóság jelenségének 62