Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az ismeretszerzés néhány módszeréről a produktív gondolkodásra való nevelés szempontjából

Nézzük ezt a két szöget (az a és az a|-et)! Milyen szögek ezek? Mit tudunk róluk? Nézzük a másdlk két szöget is! Hát ezek milyen szögek? Mit tudunk ezekről is? Ha egyenlők, akkor ezek tulajdonképpen a háromszög szögei. Mit mondhatunk tehát? Ebben az eljárásban is elsősorban figyeltek a tanulók csakúgy, mint előbb. Emlékezésük sem volt minőségileg masabb most. mint előzőleg. Nem maguktól emlékeztek most sem. Nem a feladat késztette emlékezésre őket, hanem a tanár felszólításai, illetve hívó szavai. A különbség legfeljebb az, hogy a hívó szavak és kifejezések előbb kijelentő mondatba voltak beleöntve, az utóbbi eljárásban pedig kérdő mondatba, vagy felszólításokba. Előbb, hogy úgy mondjuk, némán emlékeztek, utóbb hangosan is mondták azt, amire emlékezniök kellett. A tanuló gondolkodása sem mondható önállóbbnak a második esetben, mint az elsőben. Ott is követték a tanító gondolatmenetét és itt is. A könnyebbség és nehezebbség tekintetében sem billenthetjük a mérleg nyelvét az utóbbi eljárás javára. Sőt bizonyos tekintetben könnyebb is az előző, mert ott folyamatban, törések és megszakítások nélkül láthatták és követhették a helyes megoldáshoz vezető gondolkodásmenetet. Ezek szerint a beszélgetés módszerének alkalmazása tehát önmagában még nem jelenti szükségképpen a feladat önállóbb (aktívabb, produktívabb) megoldását a tanulók részéről. Ha a tanító kérdései csak a megoldáshoz szükséges ismereteknek a tanulók emlékezetébe való hívását szorgalmazzák, a beszélgetés alkalmazása nem valósít meg egy magasabb fokú tanítási eljárást a közléssel szemben a tanulóknak az ismeretszerzésben való alkotóbb (feltalálóbb, produktívabb) részvétele szempontjából. A beszélgetésben lefolyt ismeretfeldolgozás még nem késztet feltétlenül erőteljesebben a korábbi ismeretek önállóbb alkalmazására, mint a közlés. Önálló gondolkodásra nem a beszélgetés, a maga természeténél fogva, hanem valamilyen feladatmegoldás elé való állítással, és a megoldásra való alkalmas biztatással, és a pillanatnyilag szükségesnek mutatkozó segítő eljárással együtt késztet és ösztönöz. Ennek a követelménynek a harmadik általunk szintén polarizált eljárásmód iparkodik eleget tenni. 3. Ennél az eljárásnál is közli a nevelő a problémát éppúgy, mint az előbbi két esetben. Majd 'kiemeli a problémát ilyenformán: valóban 180°-e? Lehet-e több vagy kevesebb? Nem lehet. Ezt kell bizonyítanunk. Ezt fogjuk bebizonyítani. Lehetőleg azonban ti, és nem én. Mi a feladat? Mit kell bizonyítani? Annyit megmondhatok nektek, hogy ha meghosszabbítjuk a háromszög valamelyik oldalát, — mondjuk ezt, — akkor ez az egyenes, illetve a rárajzolható szög kínálja a megoldást. Mit kell bizonyítani? Mi köze lehet ennek az egyenesnek (egyenesszögnek) a megoldáshoz? Hogyan adhatja ez az egyenesszög a megoldást? Mikor, mennyiben nyújthat és adhat megoldást? 61