Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Bende Sándor: Egyes csontoshalak bélcsatornájának intermuscularis és intramuscularis beidegződése

a század elején kimutatott az emlősök húgyhólyagjának a dúcaiban, ill. bizonyos extramuralis dúcokban receptorokat, de felfedezése feledésbe ment. Csak több évtized után ismerték fel és bizonyították be Midhailow felfedezését De Castro (1918, 1923), Lawrentjew (1943), I. Nonidez (1946), Ábrahám A. (1951), N. G. K oI oss ow (1952, 1954, 1960), G. A. Koblow (1953), N. E. Jarygin (1954) és mások. A vegetatív dúcok receptorainak igen intenzív kutatása folyik manapság többek között a leningrádi Pavlov-Intézetben, ahol az ember — és különböző gerinces állatok, köztük a halak bél csatornájából is, — modern ezüstözési módszerekkel, ill. műtéti beavatkozásokkal, sajátságos típusú érzőidegvégződéseket mutattak ki. — Gomolyszerű receptort irt le pl. I. M. Spass

ova (1959) az ember nyelőcsövéből, V. I. II j ina (1960) a macska gyomrának intramuralis dúcaiból. Faalakú receptorokat talált N. I. Ljapin (1953) a macska nyelőcsövének az intermuscularis fonadékában. Ugyancsak faalakú receptorokat mutatott ki E. M. Krochina (1947), A. S. Altschul (1948) ós N. B. Lawrentjewa (1956) a vastagbél intramuralis plexusaiból. N. G. Kolossow (1951, 1954), A. J. Chabarowa (1952, 1955), A. I. Koblow (1953), T. A. Batirjewa (1953), I. I. Slepk o w (1953), különböző szervek intramuralis dúcaiból olyan receptoricus végződéseket is leírtak, melyek magát az idegsejtet veszik körül. Ezeket ,,perikapsularis apparatus"-nak nevezték el. A. A. M i 1 o c h i n (3 963), valamint N. G. Kolossow és A. A. Milochin (1963) nemrégen megjelent dolgozataikban számolnak be a vegetatív dúcok affferens beidegződésének az élettani jelentőségéről s külön a perikapsularis apparatusról. — Szerintük az a megfigyelés, hogy a vegetatív neuron körül egy, a ganglion spinaleból, vagy a nervus vagus érző magvából eredő idegrostok által képezett érzőkészülék van, megalapozza annak a lehetőségét, hogy a vegetatív neuron állapotáról a központi idegrendszer megfelelő jelzéseket kapjon. A bélcsatorna működésének a megértése, ill. magyarázása szempontjából jelentősek azok a vizsgálatok is, melyek a simaizomzatban mutattak ki receptorikus idegvégződéseket. — Carpenter (1918, 1924) a kutyák gyomrából, Cole a békák végbeléből tesz említést az izomrétegbe beágyazott sajátságos idegvégződésekről. Először C. Hill (1927) tételezte fel annak a lehetőségét, hogy a simaizomzatból közvetlen afferens rostok futnak a magasabb idegközpontokba. Behatóan tanulmányozta a kérdést De Castro (1950) és J. R. Sotelo (1940, 1941, 1944, 1947. 1954). A kísérletek túlnyomórésze azonban az ember és az emlősök bélcsatornájára vonatkozik. A halak bélcsatornájának az izomzatában tudomásom szerint, eddig még nem mutattak ki érző idegvégződéseket. * ** 580