Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Bende Sándor: Egyes csontoshalak bélcsatornájának intermuscularis és intramuscularis beidegződése

Ami kimondottan a halak bélcsatornájának a beidegződését jelenti, elmondhatjuk, hogy irodalmi ismeretanyagunk kevés. Ha ennek az okát keressük, lehet hivatkozni arra, hogy az anatomusok, hystologusok, physiologusok elsősorban az emberhez közelebb álló szárazföldi állatokat és különösen az emlősöket vizsgálták. Ez a gyakorlati szükséglettel közvetlen kapcsolatban álló tény nemcsak a halak idegrendszerének kutatására, hanem valamennyi szervrendszerére vonatkozik. Azonban feltétlenül érvényesült egy másik ok is, nevezetesen az, hogy a halak bélcsatornája igen nehéz médiumnak bizonyult a neurohystologiai vizsgálatok tekintetében. Erről panaszkodik Rina Monti (1898) is, aki Sakussew, S. (1898) úttörő munkája után, először ismertette, elég nagy anyagra kiterjedően a halak bélcsatornájának intramuralis idegkészülékeit. Rina Monti sók és értékes adatot szolgáltatott, de munkája természetesen magán viseli a kezdetleges technikából adódó hiányosságokat. A halak bélcsatornájának a neurohystologiai megismerése is akkor lendült előre, amikor Bielschowsky és Cajal kidolgozták az ezüstimpregnációs módszereiket. Brandt, W. (1922) a Cyclostomatákhoz tartozó Myxine glutinosa bélcsatornarendszerét, ill. annak beidegzését ismertette. K o 1 o s s o w, N. G. — Iwanow, J. F. (1930) az Acipenser ruthenus és a Sylurus glanis bélcsatornájának a 'beidegzéséről közöltek alapos, szép tanulmányt, azonban dolgozatukban lényegében csak az Acipenser ruthenusra találunk adatokat. — Megállapítják, hogy az Acipenser ruthenus Auerbach-plexusa nagyon felületesen fekszik. A plexusban csekély az idegsejtek száma. Az idegsejtek nem csoportosulnak dúcokba, és kivétel nélkül multipolarisak. E. Mülle r, K. Müller (1908) és Cole (1925) vizsgálataira hivatkozva azt írják, hogy a neuronok anastomizálnak. Ezzel a megállapításukkal kapcsolatosan le kell szögeznem, hogy vizsgálataim során, melyek már eddig is sok hal bélcsatornájára kiterjedtek, én anastomizáló sejteket sohasem láttam. Különben az elektronmikroszkópos vizsgálatok alapján ma már elmondhatjuk, hogy a kontinuitás teóriája megdőltnek tekinthető. — Ugyanakkor teljes egészében egyezik nézetem fenti szerzőkkel a körkörös izomzat beidegzését illetően. Kolossow és Iwanow ugyanis hangsúlyozzák munkájukban, hogy olyan idegrost gazdagságot, mint amilyent a halak bélcsatornájának az izomzatában találtak, más állatoknál sohasem lehet látni. Erre a körülményre már Rina Monti is rámutatott. Ábrahám A. (1933, 1933) két dolgozatban foglalkozik a halak bélcsatornájának a beidegzésével. Dolgozataiban főképpen a Tinea tinea, a Lota lota és az Esox lucius bélcsatornájának a fali dúcsejtjeit, ill. fonadékait ismerteti, igen nagy alapossággal. Ugyanekkor rámutat a vegetatív idegrendszer sok problémájára és kutatásának nagy jelentőségére, sokrétűségére. Részletesen tárgyalja a simaizomzat és az idegrendszer kapcsolatának a kérdését. Véleménye szerint a halak bélcsatornájában is megvannak azok az idegfonadékok, melyeket a gerinces állatoknál általában Auerbach- és Meissner-féle fonadéknak neveznek. Az intermuscularis idegfonadék ganglion sejtjei nem ren581