Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Martinovics helye a kémiában

növics is beszámolt 1791-ben egy galíciai kőolajjal végzett vizsgálatairól. Frakcionáltan desztillálta a vizsgált kőolajat, s megfigyelte, hogy milyen termékeket kapott. Az első frakció víz volt, a következő olyan „olaj", amelynek a gáza meggvújtható („Sok fáradságomba került azt -eloltani" — írja) [9]. Nagy pontossággal mérte a desztillálással kapott frakciók fajsúlyát. (Az első frakció: 0,811, a későbbi: 0,867, a maradék: 0,961.) Ha összehasonlítjuk ezeket az értékeket a kőolajok mai frakciódnak fajsúly értékei vei, megállapíthatjuk, hogy a Martinovics által vizsgált kőolajból hiányzott az illékony rész egy jelentős része, ami természetes is, hiszen önmagától a felszínre került, nem fúrásból felhozott kőolajat vizsgált. Az említett vizsgálati eljárások arra utalnak, hogy mások nyomán haladt e vizsgálatok köziben. Nem említi ugyan, hogy kinek az útját követi, de nem is állítja, hogy ő lett volna az úttörő. Nagyon sokban megegyezik Martinovics eljárása Winterl Jakabéval, aki egy magyarországi kőolaj megvizsgálásáról ugyancsak Lorenz Crell kémiai folyóiratában adott hírt [4], Hogy vagy közös alapon dolgoztak, vagy pedig Martinovics átvette Winterl gondolatait, azt abból is sejthetjük, hogy mindketten ugyanarra a következtetésre jutottak, arra ugyanis, hogy bórsavat („csendesítő sót") véltek találni a kőolajban. Az erről szóló beszámolók szerint Martinovics azért gondolt bórsavra, mert a kőolajból olyan kristályok 'kiválását figyelte meg, amelyek a lángot zöld színre festették, s amelyek forró vízben jól oldódtak. Az izzó szénre öntött kőolaj maga is olyan lánggal égett, amelynek magját zöldnek látta [26]. Annyira biztosnak vélte Martinovics felfedezését, hogy külön levelet tett közzé, amelyben ajánlotta, hogy ezt az akkor keresett orvosságot iparilag is hasznosítsák: „Ha a lengyel nemzet szívügye lenne az ipar és kereskedelem előmozdítása, szívesen vállalnám, hogy egy vállalkozónak javas-latot tegyek, miként kell a galíciai kőolajból, amely ebben az országban feleslegben van, előnyösen kiválasztani az abban található csendesítő sót" [10]. Valószínűleg önállók viszont egyéb tévedései. Nem volt Martinovics ugyanis tisztában azzal, hogy a kőolaj és a növényi olaj közötti hasonlóság csak látszólagos. Erre utal az a kísérlete, hogy eltüntesse a kőolaj különböző frakcióinak szagát. Rájött azonban ő maga is, hogy „a szag a folyékony részhez, amit a kőolajból elválasztunk, annyira hozzá van kötve, hogy azt semmi módon elválasztani nem tudtam" — írja [9]. Megkísérelte azt is, hogy a kőolajból firniszt készítsen, természetesen sikertelenül. Sikeresen alkalmazta azonban, állítása szerint, fa impregnálására. Kőolajjal átitatott fát — írja — két évig vízben tartott, ez azután is megtartotta szilárdságát, s nem volt rajta korhadás jele tapasztalható. Hasonlóképpen sikeresen próbálta ki a rozsda elleni védelemben is. Megkísérelte, kora szokása szerint azt is, hogy a frissen megtalált anyagot orvosi célokra is alkalmazza. A kőolaj vizsgál átokról szóló beszámolójában szól arról is, hogy 1787-ben a Kárpátokban legeltetett 538