Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Martinovics helye a kémiában

képpen magyarázta volna. Martinovics ezért megkísérelte, hogy ezt a hiányt pótolja. Nagyon helyesen mutatott rá Martinovics 1791-ben közzétett dolgozatában, hogy a lúgfélék csoportjába, amelybe addig csak a növényi lúgsót (KOH), ásványi lúgsót (NaOH) és az illékony lúgsót (NHiOH) sorolták, be kell venni „az elnyelő földféléket" (az alkáliföldfémoxidok, hidroxidok) és a fém-meszeket (fém-oxidok) is, minthogy savakkal szemben ezek ugyanúgy viselkednek, mint a közismert lúgok, amennyiben sót képeznek. Lehetne vitatkozni arról, mennyiben eredeti ez a megállapítása Martinovicsnak, azonban az kétségtelen, hogy ekkor ez a felfogás semmi esetre sem volt általános. Ebből a helyes kiindulópontból elindulva eljuthatott volna annak az általánosításnak kimondására, hogy lúgok (bázisok) a fémek oxidjai. Minthogy azonban flogisztonos nézeteitől megszabadulni nem tudott, a lúgok közös alkotórészét valami másban kereste. Kihevítette a lúgokat, s a kapott gázban gondolta megtalálni a lúgosság okát, pedig a valóságban a szennyezésből eredően ammóniát vagy szén-dioxidot kapott. így végül tehát arra a helytelen megállapításra jutott, hogy a lúgok egy középsóból - (normális sóból) és egy „lúgszerű gáz"-ból állanak [12]. 7. Szerves kémiai vizsgálatok Nem kérhetnénk számon senkitől, hogy a XVIII. században nem ismerte fel, hogy a szerves kémia milyen fontos része lesz a kémiának, hiszen csak akkor volt pár éve annak, hogy Scheele az első lépéseket megtette a kémia új ágának megalkotására. Feltűnő viszont az, hogy Martinovics már az 1787-ben kiadott tankönyvben kortársainál sokkal előnyösebb helyet biztosított az új tudományágnak. Több mint száz oldalt, az egész kémiára fordított terjedelem egy harmadát fordította az állat- és növényvilág kémiai alkotórészeinek. Kémiai vizsgálataival is igyekezett ennek az új tudományágnak tökéletesítésén fáradozni. Két szerves kémiai vonatkozású cikke látott napvilágot: a) „Salétromszerű borostyánkősó." Ez a címe az egyik, már 1789ben napvilágot látott dolgozatának. Megismételte, az akkor is már 200 éves eljárást, a borostyánkő száraz desztillálását. Ezt az eljárást azzal egészítette ki, hogy a termékhez választóvizet adott. Először rózsaszínű elegyet kapott, ami pár nap múlva sötétkékre változott. Szárazra párolás, majd salétromsavban való oldás után olyan anyaghoz jutott, amely ammóniával sót képez. Ezt a vegyületet nevezte el Martinovics salétromszerű borostyánkősónak. Hogy minek felel meg pontosan ez a vegyület, nem lehet megállapítani, minthogy a kísérletek a leírás alapján nem követhetők egészen. b) Kőolajvizsgálat. Az erdők fogytával egyre inkább ráirányult a XVIII. század vége felé a figyelem azokra az anyagokra, amelyek ugyancsak éghetők. Ekkor kezdték el a kőszén szélesebbkörű használatba vételét, s ekkor figyeltek fel a kőolaj előfordulásokra is. Marti537