Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Martinovics helye a kémiában

Martinovics ezen kísérleteinek eredményét, illetve azokat a következtetéseket, amelyeket a kísérletek alapján tett. Van közöttük olyan is, amely igaz, olyan is található, azonban, amely helytelen okoskodás következtében született. „1. A vízben található levegő ezzel kémiailag rokon, következésképpen nem a légkör nyomása által préselődik bele. 2. A hideg a vizet a kémiailag kötött levegőtől nem szabadítja meg. 3. A víz csak annyiban old fel több-kevesebb levegőt, amennyiben a só egy bizonyos faját tartalmazza" [13, 273. o.]. Érdemes e megállapításokat röviden mai nyelvre átfordítani. Az első megfigyelése arra hívja fel a figyelmet, hogy az oldás nem egyszerű fizikai folyamat, az oldószer és az oldott anyag bizonyos kémiai kapcsolatba is lép egymással. A második tétele a hőmérséklet és a gázok oldhatóságának fordított arányát mondja ki. Ez igaz, helyes megállapítás. A harmadik tétele azonban határozottan téves. Ez a téves megállapítás ugyancsak kísérleti megfigyelésből született. Azt látta ugyanis, hogy a desztillált vízből a légritkítás alkalmával alig szabadult fel gáz, míg a forrásvíziből, sőt a sóoldatból is bőven keletkeztek buborékok. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy ,,a víz minden sót többékevésbé fel tud oldani, s hogy ezek, mint azt számtalan kísérlet bizonyította, különböző levegőfajtákat tartalmaznak, ezek azonban csak közvetve vannak a vízzel kémiai kapcsolatban, egyedül csak a levegősav, amelyet eredeti sónak kell tekintenünk, oldódhat fel szabadon a vízben" [13, 273.]. (Levegősav = szénsav). Úgy vélte, hogy ,,a közönséges levegőt a feloldott salétrom, vas-vitriol ós réz-vitriol nyeli el". Ebből a helyesnek tartott megfigyeléséből kiindulva helytelennek tartotta Lavoisiernek a víz felbontására vonatkozó világhírű kísérleteit: „Minthogy a természetben minden víz több-kevesebb sóval van keveredve és mert ezek különböző levegőfajtákat tartalmaznak, ezért a víz felbontását (amiről Lavoisier úr azt hitte, hogy végrehajtja) sokkal inkább tekinthetjük a benne fellelhető sók felbontásának" [13, 275.]. Martinovics csapongó természete megmutatkozott kutatómunkájában. Amellett, hogy a kémián kívül Lembergben is egyidejűleg filozófiával, fizikával is foglalkozott, különböző újításokat tervezett, a léghajózást is megkísérelte [22] stb., a kémián belül sem maradt meg egy területen, hanem a fizikai-kémiai vizsgálataitól nagy távolságban levő más területeken is folytatott kutatásokat. Bár ezek jóval kevésbé lényeges kérdéseket érintenek, a teljesség kedvéért érdemes azokról is néhány szót szólni. 6. A lúgok elmélete A savak első elméletét Lavoisier Martinovics kémiai működésével egyidőben adta meg, rámutatva az oxigénre, mint savképző princípiumra (később ezt az elméletet módosítani kellett). Nem volt azonban sokáig olyan elmélet, amely a lúgok közös sajátságait valami536