Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Martinovics helye a kémiában

sorozat folytatását ajánlotta másoknak is, ő maga azonban arra hivatkozott, hogy a kémia más eszméi is foglalkoztatják, így a tűz, az elektromos anyag és a levegő összetevőinek vizsgálata. Martinovics megfigyelései jók, a választott út is újszerű, arra azonban abban az időben nem volt elég tudományos alap, hogy az észlelt jelenségeket, az igen tömény saviakban való oldódást és a keveréksavak hatását helyesen értelmezhessék. Mindezek a vizsgálati eredmények feljogosították, érzése szerint Martinovicsot, hogy leszögezze álláspontját a kémia akkor leginkább vitatott kérdésében, a flogiszton körüli vitában. Abban a dolgozatában, amelyben egy légszivattyú leírását közli, élesen kikelt az antiflogisztikus kémia híveivel szemben. A légszivattyút is azért konstruálta, hogy annak segítségével bebizonyítsa, hogy a durranóarany robbanása légüres térben is végbemegy, tehát — szerinte — nincsen levegőre szükség az égéshez. Azt írja ebben a cikkében: „Lavoisier úrnak és követőinek ki kell fáradniok a Stahl-féle tan üldözésében. Angliában a nagy Priestley, Németországban Westrumb, a híres kémikus másokkal együtt behatóan bebizonyították, hogy az ő antiflogisztikus elméletük megbízhatatlan", s félni lehet, hogy „végül menthetetlenül labirintusba vezetve érezhetjük magunkat" [11, 135. o.]. Az érdekes kísérletek nem keltettek különösebb figyelmet a kortársaknál, éppen szokatlanságuk miatt. Gren német kémikus folyóiratában röviden ismertette ugyan a cikket, de az elméletről magáról csak annyit ír: „Itt következik a kísérletekből levont elmélet, amely azonban kivonatban teljesen nem adható meg" [8]. 5. Kémiai kísérletek légritkított térben Az előbbiekben említett légritkító berendezésről Martinovics azt állította, hogy annak segítségével teljesen légmentes teret képes előállítani. Bár ez nyilvánvalóan nem sikerült neki — pumpával ilyent előállítani lehetetlen is —, nincs okunk feltételezni, hogy nem ért el az akkori viszonyok között számottevő vákuumot. Lényeges azonban az a törekvése, hogy megkísérelte a légritkítást kémiai vizsgálatokra felhasználni. Azt hitte, hogy a légüres térben jobban vizsgálhatja majd a kémikusok számára legkevésbé megfogható, akkor különlegesen finom anyagoknak, fluidumoknak tartott tüzet (hőanyagot), elektromos anyagot, a fényt (amelyeket még Lavoisier is besorolt az elemei közé), továbbá a különböző levegőfajtákat (amelyekről Lavoisier is azt állította, hogy azok valamely ismeretlen anyagnak a hőanyaggal képzett vegyületei). Ezek közül azonban már álig jutott ideje valamit is vizsgálat alá venni, hiszen ez már a lembergi tartózkodás vége körül volt. 1792-ben számolt be az egyetlen sikerrel véghezvitt vizsgálatáról. Azt nézte meg, mi történik a vízzel a légritkító berendezés alatt. Megállapította, hogy a vákuumban a vízből légbuborékok távoztak el, tehát a légritkított térben a gázok oldhatósága csökkent. Érdemes röviden áttekinteni 535