Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Martinovics helye a kémiában

ranóarannyal végzett kísérletek. . . megcáfolják a fémek meszesítésére, a folyós lúgsó összetételére vonatkozó egyes elméleteket, és azt mutatják, hogy Crawford, Scheele, Lavoisier stb. véleményei a tűz természetére vonatkozóan még mindig nagyon ingadozó feltevések maradnak" [28, 187. o.]. Feltétlenül becsülhető Martinovicsban, hogy kísérletei alapján szembe mert fordulni a kémia nagytekintélyű tudósaival, s ha végül nem is neki lett igaza a vitában, abban feltétlenül neki volt igaza, hogy a kémiában a tekintélyelv nagyon káros lehet, s hogy „a természettudományban egy kutató tekintélye akkora, mint a kísérleteié, ezek adhatnak csak tiszteletet a természettudósnak" [7, 109. o.]. A durranóarannyal végzett kísérletei közben egyéb megfigyeléseket is tett. Megállapította, hogy amikor a robbantást hidrogénatmoszférában hajtotta végre, a robbanás alkalmával keletkezett nitrogén nem vegyült a hidrogénnel, nem keletkezett ammónia. Ezzel, úgy hitte, megcáfolta Bethollet akkor nemrég közzétett megállapítását [25, 114. o.]. Hogy a durranóarany keletkezésének kérdését tisztázza, az aranyon kívül más fémeket is hasonló eljárásnak vetette alá, tehát megkísérelte azoknak királyvízben való oldását, majd ammóniával képzett csapadékot [27]. E vizsgálatairól később maga is megállapította: „A sárgaréz, vas stb. feloldására vonatkozó megfigyeléseimet úgy tekintem, . . . mint amelyek az általam már továbbfolytatott, durranóarannyal végzett kísérleteimet sem megfejteni, sem elhomályosítani nem tudják" [28, 186. o.]. A királyvízben való oldás közben azonban helyesen figyelte meg, hogy az oldás kezdetben nagyon vontatottan indul meg, később azonban egyre vehemensebbé válik. Sárgarézből levő hamis arany lemezkéket dobott a királyvízbe. Először a lemezkék lesüllyedtek, később azonban, a lassú oldódás közben keletkező gázok a felszínre hozták. Ha azonban 8 uncia királyvízben 20 gran sárgarezet feloldott, a továbbiakban bedobott lemezkék már le sem süllyedtek, hanem a felületen feloldódtak. Ezt a jelenséget, helytelenül, Martinovics azzal magyarázta, hogy az oldás közben a sav annyira megsűrűsödik, hogy a sárgaréz fajsúlyánál is nagyobb lesz a fajsúlya-[27, 112. o.]. Megfigyeléseiből egyéb következtetéseket is le akart vonni. Megfigyelte ugyanis a királyvízben való oldás közben keletkező gázokat. Ebből arra következtetett, hogy a fémek oldása másképpen megy végbe, mint ahogyan az az addigi elméletek szerint annak történie kellene. Abban az időben ugyanis a különböző affinitási táblázatok feltüntették azt, hogy melyik fém melyik savban oldódik jobban, vagyis melyikhez van nagyobb affinitása. Martinovics viszont azt figyelte meg, hogy bár ,,

Bergman úr azt állapította meg, hogy a cinkmész közelebbi rokonságiban van a sósavval, mint a salétromsavval, én ezzel szemben az ellenkezőjét bizonyítom be, nem cinkmésszel ugyan, hanem cinkkel" [28, 187—188. o.]. Ügy hitte Martinovics, hogy a keveréksavakban történő oldás megfigyelésével új utat nyitott a kémiai affinitás számára, s hogy „az egész kémia sokat fog nyerni ezáltal". A kísérlet534