Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Valláslélektan, valláskritika, ateista nevelés

konkrét esetek ismeretében igyekszik felderíteni a gyermek vallásosságának motívumait, azt, hogy miért ragaszkodik makacsul a vallásossághoz. Ateista nevelésünk csak az okok alapos felderítése révén léhet hatásos. (Vö. A. M. NYETÜLJKO: „Az ateista nevelés egyéni megközelítése." Szovj. Pedagogika, 1963. 6. sz.) * ** Ateista nevelésünk egyik legnehezebb kérdése az a tünetcsoport, amit széltében elterjedt kifejezéssel „kettős nevelés"-nek szoktak nevezni. Mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy a „kettős nevelés" kifejezés eléggé plasztikusan utal ugyan a materialista és vallásos nevelői hatások kettősségére, ellentétességére —, de mégis erősen leegyszerűsítve polarizálja a világnézeti nevelés, ateista nevelés problémáit. A „kettős nevelés" ugyanis — közkeletű értelmezésében — annyit jelent, hogy a gyermeket sokszor napjainkban kétféle, egymással ellentétes nevelőhatás éri: materialista világnézeti törekvés az iskolában és vallásos, idealista világnézeti hatások otthon, a családban. Nyilvánvaló azonban, hogy itt a „kettősség" kifejezést erősen leegyszerűsítve alkalmazzák. Gyakori eset ugyanis, hogy a tanulókat az iskolában sem érik eléggé tervszerűen, egyöntetűen és mélyrehatóan a materialista világnézeti hatások (mert az egyes pedagógusok is különböző szinten állnak világnézeti kérdésekben) — és sokszor otthon is különféle hatások érik világnézeti szempontból. (Pl. a nagyszülők vallásosak, a szülők közömbösek; az egyik szülő vallásos, a másik közömbös, vagy éppen materialista stb.) Egy további, közkeletű és felszínes értelmezése a „kettős nevelés"nek továbbá az, amikor teljesen figyelmen kívül hagyjuk a materialista vagy idealista világnézeti nevelő hatások következetességét, kidolgozottságának színvonalát, aktivizáló erejét stb. Márpedig, nevelési szempontból a vallásos közömbösség, vagy a felszínes, önző ateista beállítottság nem azonosítható a szocialista ember ateizmusával, — aminthogy a vallásos nevelési hatásoknak is különféle árnyalatai, mélysége, hatásfoka stb. van. Mindezek aligha elhanyagolható tényezők akkor, amikor a „kettős nevelést", mint negatív tünetet vizsgáljuk. A kettős nevelés veszélye mármost — amint erre az utóbbi években többször, többen is lényegében helyesen felhívták a figyelmet —, hogy a gyermek alkalmazkodását zavarja, gondolkodásának, intelligenciájának fejlődését károsan befolyásolja az általános kételkedés irányában (ami továbbmenően olyan jellembeli, személyiségbeli hibákhoz, deformációkhoz vezet, mint pl. a képmutatás) és általában a társadalmi aktivitást vagy gátolja, vagy az őszinte meggyőződéstől, lelkesedéstől fosztja meg a cselekvést. Ilyenkor felszínes, önző érdek-motívumok szabják meg a tanulók cselekvését, aktivitását. A tapasztalatokból nyilvánvaló, hogy a „kettős nevelés" sokszor okoz olyan kríziseket és negatív irányú fejlődést, ami az egyirányú nevelőhatás mellett nem következne be. Ez azonban csak a kérdés egyik oldala. Másfelől fennáll annak a lehetősége is, hogy intenzív és körül52