Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Valláslélektan, valláskritika, ateista nevelés

tekintő, tapintatos nevelői eljárás pozitív oldalra, a materialista világnézet oldalára billentheti az olyan gyermekeket is, akik a ,,kettős nevelés" 'áldozatai voltak. Sőt, a tapasztalat azt is bizonyítja, hogy olyan esetekben, amikor a szilárd világnézeti állásfoglalás, a meggyőződéses materialista világnézet kialakítása harcok árán, küzdelmék nyomán sikerült — az ilyen világnézet gyakran még erőteljesebb, aktívabb, mint azoknak világnézete, akik teljesen „simán", harcok, konfliktusok nélkül jutottak el materialista világnézetűikig. A kettős nevelés pedagógiai megítéléséhez tehát a következőket jegyezhetjük meg összefoglalóan: a) A társadalom mélyreható szocialista átalakulása, az emberek (szülők és pedagógusok) materialista világnézeti fejlődése a jövőben csökkenteni fogja a „kettős nevelés" eseteinek számát, a konfliktusok mélységét; b) A nevelők törekedjenek pozitív irányban befolyásolni a tanulók világnézeti fejlődését úgy, hogy nem sértik a szülők iránti tiszteletet, szeretetet. A kettős nevelés leküzdése sok tapintatot kíván. Nem elhanyagolható tényező a szülők világnézeti formálására irányuló társadalmi törekvés. (A népművelés eszközeivel, nevelők személyes ráhatásával stb.) c) A kettős nevelésből származó konfliktusok pozitív megoldását kamatoztassuk a materialista világnézet megerősítésére, aktívvá tételére. Az ateista nevelés módszeres kérdéseihez kapcsolódik végül az ateista nevelés fogyatékosságainak, teendőinek feltárása. E fogyatékosságok és hibák nyilván a materialista világnézeti nevelés helyzetéből, eredményeiből és fogyatékosságaiból következnek. Említsük meg a legfontosabb fogyatékosságokat! Ami a tananyaggal való összefüggést illeti, elég gyakori ma még a két szélsőség: a frázisszerűség, az anyaggal való szerves kapcsolat hiánya, a pusztán szóbeli, verbális jelleg érvényesítése — mélyebb értelmi és érzelmi meggyőző erő nélkül; a másik végletet a világnézeti-ateista következtetésektől való tartózkodás jelenti. De előfordul még a hibás adminisztratív jellegű intézkedés — szerencsére egyre ritkábban -— a gúnyolódás, tapintatlanság, a felszínesség. A jelzett hibák mélyén egyrészt a nevelőtestületek konkrét világnézeti egységének, ateista beállítottságának fogyatékosságai állnak. Nyilvánvaló, hogy fékezi, sőt gátolja ateista nevelésünket, ha egyes nevelők ingadozók, belsejükben vallásosak, vagy legalábbis istenhívők, a világnézet alapvető kérdéseiben nem tudnak — esetleg nem is akarnak — tisztán látni. Amikor tehát a hibák okait kutatjuk, azokat elsősorban a nevelőtestületek világnézeti egységében (ill. ennek hiányában, felszínességében, fogyatékosságában) és az egyes nevelők személyes meggyőződésének fogyatékosságaiban kell látnunk. A hibák másik forrása a politikai és pedagógiai felkészültség fogyatékossága a nevelők részéről. Ehhez járul a pszichológiai, fejlődéslélektani és neveléslélektani tudás alacsony színvonala, ami a gyakorlatban gátjává válik annak, hogy a nevelők helyesen felismerjék a vallásos magatartás pszichikai forrásait, gondosan tanulmányozzák az egyes 63