Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Valláslélektan, valláskritika, ateista nevelés

forrásaként, a vallásos „megtérés" motívumaként gyakran szokás emlegetni, hogy a vallásosság a magasabb erkölcsi eszménykép után való törekvésből sarjad. Nos. a mi nevelésünk sem hanyagolhatja el a magas erkölcsi példaképeket — az ateista nevelés érdekében! c) Ateista nevelésünkben nagy szerepet játszik az aktív, szocialista közösségi ember nevelésére törekvés. Egyik fontos tanulság a valláslélektanból, hogy az egyén vallásosságának kialakulásában mennyire nagy szerepet játszik általában a félelem (bűntől, túlvilági büntetéstől, haláltól stb.), az irreális vágyak, a magányosság; a vallások elismerik és felhasználják az ember társas, közösségi hajlamát a maguk érdekében, lényegében azonban céljában, irányultságában misztifikálják az emberi közösséget, társadalmat a „természetfölöttiség'' j egyében. Az elmondottak alapján nem kétséges, hogy milyen nagy jelentősége van a reális céllal megtöltött, termékeny, aktív közösségi nevelésnek az ateista nevelés szemszögéből. A szocialista közösségi nevelés tudja leküzdeni a természettől és az ismeretlen, vak társadalmi erőktől való függés, kiszolgáltatottság érzését. Az irreális eszközökhöz, hatalmakhoz való fordulás (pl. a Gondviseléshez, imához, vallási j©cselekedetekhez stb.) helyett a szocialista közösségi érzés és aktivitás fejleszti ki a tanulókban az erő és biztonság tudatát, az emberi cselekvés, aktivitás jelentőségét és örömét ez gyökerezteti meg. Nem felejthetjük el azt sem, hogy gyakorlatilag a vallásos emberek, a vallásos tanulók a rni társadalmunkban egyre jobban elszigetelődnek, egyre inkább magányossá lesznek —, hiszen sok, alapvető világnézeti kérdésben elszigetelődnek, nem tudnak és nem is akarnak velünk haladni. Ilyen esetekben a nevelők fontos feladata a magányossá váló, elszigetelődő tanulókat tapintattal és céltudatosan bevonni a közösség életébe, hogy a szocialista közösség örömein keresztül a materialista világnézet is hasson rájuk. d) Sok esetben a gyermek vallásosságának forrása egyszerűen a felnőttek utánzása, a szokás, a hagyományokhoz való ragaszkodás — a szülők, nagyszülők iránti engedelmességből, kegyeletből fakadóan. Ilyen esetekben —, ha a vallásos szokások nem fonódtak mélyen egybe más érzelmi, érzületi tényezőkkel — új szokások kialakításával, más, társadalmi hasznos elfoglalással, aktivizálással, a vallásos külsőségek másirányú kompenzálásával segíthetünk. Természetesen a figyelemelterelés, a vallástól eltéríteni szándékozó foglalkozás — nem ajánlható általános receptként. Sokszor az ateista „elvonó foglalkoztatás" adminisztratív jellegű rendszabálynak tűnik, és éppen makacsságot vált ki a vallásos szülőkből és a gyermekből is. Ilyen esetekben a figyelemelterelés hatástalan, sőt esetleg káros is. e) A szülő és a gyermek vallásosságának — az említett gyakori motívumán 'kívül — sokféle, egyéni változata, összeszövődöttsége van. Ezért is fontos, hogy a nevelő jól ismerje a gyermek környezetét, családi viszonyait, személyiségjegyeit. Az ateista nevelés csak akkor lehet hatásos, ha nem általános sémákat alkalmaz egyes esetekre, hanem a 4* 51