Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A neveléstudomány időszerű rendszertani és kutatásmódszertani kérdései

mányai"-ra) egy vonatkozásban rátérnünk. Konkréten: a neveléstudomány és a logika viszonyát lesz időszerű kissé közelebbről vizsgálnunk. Hagyományosan a neveléstudomány és logika viszonya, kapcsolata nagyjából a következőképpen vetődik fel: Minthogy az oktató-nevelő tevékenység során gondolkodási formák (fogalmak, ítéletek), logikai műveletek és törvények kerülnék alkalmazásra — nyilvánvaló, hogy ezek tudatosításához, helyes alkalmazásához szükségünk van a logika útmutatására, segítségére. Ebből következik, hogy a neveléstudomány — mint az oktató-nevelő tevékenységet sokoldalúan, elméleti, tudományos szinten vizsgáló tudomány — számára is elengedhetetlen segédtudományként veendő számításba a logika tudománya. A logika tudományának modern, XX. századi fejlődése során azonban okkal vetődik fel a kérdés: a logikának melyik fajtája, irányzata és milyen vonatkozásban jön a neveléstudomány segédtudományaként számításba? A hagyományos formális logika, a modern formális logika — matematikai logika, vagy a dialektikus logika? Vagy hasznosítható a neveléstudomány számára segédtudományként a formális logika és a dialektikus logika — más-más aspektusban, vonatkozásban? E kérdések korántsem spekulatív, elvont rendszertani kérdések — és gyakorlati -alkalmazásukra még visszatérünk a következőkben, a kutatásmódszertani problémák kifejtésekor. Anélkül, hogy a jelzett problematika teljes, részletes feltárására ehelyütt vállalkozhatnánk, csupán annyit állapítunk meg, hogy a neveléstudomány számára hasznos segédtudomány mind a formális logika, mind a dialektikus logika. A formális logika alkalmas arra, hogy bizonyos — viszonylag egyszerű vagy leegyszerűsített — oktatási, nevelési helyzetet logikailag vizsgáljunk, jellemezzünk. (Pl. azt, hogy egy adott számtani feladat elvégzéseikor milyen következtetési műveleteket, milyen lépésben alkalmaz a tanuló; egy adott — viszonylag kevés tényezőjű — nevelési helyzetben hogyan Okoskodik a nevelő stb.) Ilyen esetek egzaktabb, pontosabb logikai jellemzésére — és ennek alapján megfelelő tanító-gyaikoroltató gépi berendezések megalkotására a modern formális logika, a matematikai logika a legalkalmasabb. Viszont a bonyolult kölcsönhatású, többtényezős nevelési folyamatok fejlődésének logikai elemzésére, logikai megragadására a formális logika már nem alkalmas. Ilyen esetekben a dialektikus logika segítségére van szükség. * ** Rátérve a neveléstudomány belső tagozódásának kérdéseire, konkréten arra kell választ keresnünk, hogy teljes mértékben elfogadható-e, ha a jelenkor általános pedagógiai kérdéseivel foglalkozó neveléstudományt a szokásos három ágra osztjuk: A pedagógia általános alapjai (másképp „Bevezetés a pedagógiába" címen is szokták emlegetni) — Didaktika — Neveléselmélet. 6