Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Mátrai Tibor—M. Koczkás Edit: A Wiener-féle interferenciatérbe helyezett elnyelőréteg hatása az egyik kilépő fénynyaláb intenzitáseloszlására

g) Valamely (2) + (3)-jelű gyűrűvel egybeeső (1) + (2)-jelű gyűrű sorszámának kiszámítása. Ilyen gyűrűnél a kontrasztosságnak maximuma várható. A számításnál tekintetbe kell vennünk, hogy (2,10—11) értelmében Cm — b

m, tehát az ra-ik (1) + (2)-jelű gyűrű mindig beiül esik .az m-ik (2) + (3)jelűn. A gyűrűk középpontjától számított k-adik egybeesésnél ezért a következő feltételnek kell teljesülnie: Cm'-k Ä b

m\ Ebből a feltételből (2,10—11) alapján a keresett m' elemi úton kiszámítható: m'^-j — +\\k, k = 1,2,... (2,14) 2\ny — d (n — 1) j Figyelemre méltó, hogy a maximális kontrasztosságú gyűrű kiszámított m' sorszáma a hullámhossztól független. A (2,14) egyben magyarázatot ad, hogy a Newton-féle gyűrűk észlelésénél (y = d = 0) máért nem jelentkezik ez a természetű kontrasztosság! anomália. h) A Wiener-térbeli abszorpciónak tulajdonítható kontrasztosságmaximumok helyének kiszámítása az (1) -f (2) gyűrűknél. Ha a síktükrön visszavert és az elnyelő rétegen visszajutó (2) fénysugár valóban legerősebb akkor, ha az elnyelés minimális, vagyis, ha az éppen az álló hullám csomósík-zónaköre mentén lép ki, akkor az (1) + (2)-jelű (erősebb) interferenciagyűrűket létrehozó ezen váltakozó erősségű és az y-tengellyel párhuzamosan haladó sugárösszetevő a 2. § b. és (2,13) értelmében a fotorétegen a

m = t m }. g/rt sugarú körök mentén mindig maximális erősségű. Ennek az erősségmaximumnak meg kellene zavarnia az (1) + (2)-jelű (2,10) által adott sugarú gyűrűk erősségének monoton lefutását. Legerősebbeknek kell lenniök tehát azoknak az (1) + (2)-jelű interferenciás gyűrűknek, amelyeknek b

m sugara éppen \'m X g/n . Minthogy (2,10) és (2,13) miatt a

m = b

m (> 0), ezért az Z-edik legerősebb gyűrű annál az m" sorszámnál várható, amelynél az am" — 1 ~ b

m" feltétel teljesül. Ez pedig a (2,10) és (2,13) alapján a következő ra" ertekhez vezet: m" = — — ' l (1 = 1,2,...) (2,15) ny — d(n — 1) 26* 481