Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Mátrai Tibor—M. Koczkás Edit: A Wiener-féle interferenciatérbe helyezett elnyelőréteg hatása az egyik kilépő fénynyaláb intenzitáseloszlására

Látjuk, hogy pl. 1 = 1 esetén m' közel kétszer akkora, mint a (2,16)adta m" a k — 1 mellett. Newton-gyűrűknél ez az anomália sem jelentkezhetik. i) Következtetések az (1) + (2)-jelű interferenciás gyűrű-rendszer várha<tó\ erősség-maximumaira vonatkozóan. Az interferenciás gyűrűk f síkján az egymásba-merülés (2,14)adta helyén az I fényerősség a szuperpozíció törvénye miatt: I = h + h + 2 /TTT, + I

2' + 2 YhTh + 2 Vilii, (2,16) ahol h az (1)-, h' a (2)-, I3 pedig a (3)-sugár erőssége. Ez az I egyben maximum, ugyanis egymásba-nem-merülés helyein a 2. ]/.. ,-ös tagok együtthatója még egy megfelelő útkülönbségtől függő koszinuszos faktor, amely egynél nagyobb nem lehet. Az összeg első két tagja változatlan értékű, a harmadik taghoz szegődő koszinuszos faktor az interferencia-gyűrűk közötti kioltási helyek megvilágításában, vagyis az optikai háttérben mindenesetre egy szakaszosságot idéz elő. Az utolsó három tag azonban í

9'-től függ. Vizsgáljuk meg, mekkorra változást idéz elő az sugárnak a b)-ben említett erősségváltakozása az egymás után következő egymásba-merülési, vagyis a (2,16) maximumhelyeken. A 2. § a) végén az alumíniumrétegünkre közölt adatokból h - 0,2 lo; h - 0,48

2 • 0,20 • h, az h az h' pedig b) alapján 0,06 Io és 0,75 Jo közé esik. Ha tehát a keresett effektus egyáltalán jelentkezik, úgy a (2,14) alapján számított gyűrű (2,16)-adta maximális erősségéül az Inuix — 2,27 • Io adódik. A h) értelmében azonban maximum csakis a (2,15)-adta gyűrűnél, vagyis esetünkben ott keresendő, ahol egyszersmind m' = m". Ezt az egyenletet kis ?c-ra szorítkozva jó közelítéssel kielégíti a 2 k — l feltétel. Ennek fizikai jelentése pedig az, hogy a g) vagyis kétszeres reflexió miatti minden második gyűrűerő sség-maxim.um.nak a h) (abszorpció) miatti első maximum közelébe kell esnie és ezt erősítenie. Tehát a gyűrűk intenzitásán észlelt minden második (vagyis páros) maximumnak viszonylag nagyobbnak 'kell lennie, mint a közbeesőknek (vagyis páratlanoknak). Ezek környezetében viszont a gyűrűk I erőssége (háttér) az /2-nek fentemlített 0,07 • Io minimumából számítandók: ímm = 0,79 * To- Az ingadozás (jelháttér viszonya) tehát kb, 148%-ra becsülhető, amelyet éppen ezért fotografikus fotometriai (denzitometriai) úton feltétlenül kimutathatunk még akkor is, ha nem egészen pontszerű fényforrás nem lineárisan poláros fényével végzendő kísérletünknél a fényosztónk felülete a hatást 1/30-ára csökkentené is le. 482