Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A természeti földrajzi környezet és a társadalom

a) lehetőség van a növények aklimatizálására bizonyos mértékig, ha másként nem, hát b) új és a (helyi éghajlathoz jobban alkalmazkodó fajták kitenyésztésével (magyar rizs). c) Többet termő növényfajtákat is ki lehet tenyészteni, meg lehet honosítani (bizonyos szovjet és olasz búzafajták). d) Tágítani ldhet azonkívül a tenyészett határokat (hidegebb, melegebb, szárazabb, nedvesebb területek felé). e) A talaj vízháztartásának és termőerejének a javításával ellensúlyozni lehet az égihajlat szélsőségeit, fokozni lehet a termelékenységet. f) Módunk van a mikroklíma lényeges átalakítására. Melegágyakban — üvegháziakban — mesterséges éghajlatot is létre tudunk hozni. B) A társadalmi-gazdasági jelenségek belső dialektikája. Néhány ide tartozó gondolatot közlünk. a) <A termelőerők és a termelési viszonyok egymás közötti kapcsolata. Abból következően, hogy a termelőerők nem mindig felelnek meg a termelési viszonyoknak, a kettő harmóniája után létrejön a két tényező diszharmóniája, ellentmondása, és bekövetkezik a termelési mód belső minőségi átalakulása, vele együtt a társadalmi rendszer megváltozása. E történelmi jelentőségű minőségi változás mellett a gazdaságii földrajz figyelmét elsősorban a fejlődés ténye ragadja megFontos a termelés számszerű alakulása. Annak érdekében, hogy az átalakulás, valamint a fejlődés lényegét, a gazdasági élet mozgásának alapvető Okait feltárhassuk, a termelés eredményét mindig több időpontban, történelmi keresztmetszetben vizsgáljuk. A termelés számszerű fejlődése mellett a termelőerők földrajzi elhelyezkedése is megváltozik. így jön létre az ipar decentralizációja (különösen a munkaigényes iparágaknál, gyakran szociális szempontok figyelembevételével valósítjuk meg), a mezőgazdaság szakosítása, a szocialista országok gazdasági együttműködése a földrajzi munkamegosztás alapelvei szerint. A szocialista országok töretlenül felfelé ívelő gazdasági fejlődése a termelési eszközök társadalmi birtoklásán és a termelés társadalmi jellegén, illetőleg a kettő harmóniáján nyugszik. Ezzel szemben áll a kapitalista termelés gazdasági válságoktól megszakított visszavisszaeső folyamata. A kapitalista rendszerben a termelési viszonyok tőkés jellege és a termelés folyamatának társadalmi jellege között egyre súlyosabbá válik az ellentmondás. b) A kapitalista termelés fő ellentmondása a benne kifejlődött proletariátus, valamint a tőkés társadalmi osztály kibékíthetetlen szembenállása. Az osztálytársadalom kapitalista formája a társadalom fejlődésének egyik mozgásformája, a társadalom egy bizonyos konkrét állapota, minőségi értelemben. Az ellentmondás fő oldalán eleinte a tőkésosztály áll. Az ellentétes oldalak később helyet cserélnek. A megerősödött munkásosztály az ellentmondás fő oldalára lépve 466