Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A természeti földrajzi környezet és a társadalom

a tőkésosztályt megsemmisíti. Az antagonisztikus ellentmondás feloldásának ez az egyedüli és elháríthatatlan módja olyan történeti folyamat, amely a társadalom minőségi átalakulásához vezet: létrejön a munkásosztály hatalmán nyugvó osztálynélküli társadalom. A kapitalizmusból a szocializmusba való fejlődés közben új társadalmi erők szabadulnak fel, újfajta és progresszív gazdasági törvények érvényesülnek. A termelés új és hatalmas lendületet vesz, folyamatossá válik. A földrajz szempontjából ez a fontos. Az új társadalomban megszűnnek a gazdasági válságok, a háborús konfliktusok. c) A termelés fékező erői a kapitalista társadalomban. A legnagyobb fékező erő az előbb említett osztály ellentét. A termelés eredményeinek tőkés 'kisajátítása miatt (kizsákmányolás), gazdasági alapon fejlődött ki. Az ébből adódó harcok (egyik formája a munkabeszüntetés) a termelést minden esetben visszavetik. A tőkés termelésben a munkásság amúgy sem találja meg az aktivitásra, a termelés fokozására lelkesítő indítékokat. Az 1952. évi, és 54 napig tartó acélipari sztrájk az Egyesült Államokban például 25—30 százalékkal csökkentette a hadiipari termelést. Más ágazatokra is hasonlóan hatott. A tőkés termelésben kiéleződik a termelés és a fogyasztás ellentmondása. A növekedő termelés mellett a munkásság életszínvonala stagnál, időnként csökken. A gyárak korszerűsítése esetenként a munkanélküliek számát szaporítja. A termelt javakat a nép nem tudja felvásárolni, az áru eladatlan marad. A gyárak leállnak, a munkanélküliség ismét nő, bekövetkezik a gazdasági válság. A gabonát a tengerbe öntik, ugyanakkor milliók éheznek. Az Amerikai Egyesült Államokban a munkanélküliek száma 5—6 millió (1958 körül). A jövedelem növelése érd ékében a tőkés csoportok igen gyakran háborút viselnek egymás ellen. A háború pedig rombol, a tömegeket nyomorba dönti, mérhetetlen szenvedést okoz. Helyenként a termelési eszközök elpusztulnak, a termelés óriási mértékben visszaesik, legfeljebb a dolgozó nép szempontjából improduktív és káros haditermalés fokozódik. A kapitalista országokban alig lehet megvalósítani a gazdasági élet egészét átfogó tervgazdálkodást. A munka szervezésének tervszerűsége csak vállalatokon és egyes üzemeken belül tapasztalható, a termelés egyébként anarchikus. A gyengébb és kisebb vállalatok tönkremennek, a nagyok megduzzadnak, óriásmonopóliumok alakulnak ki. Az amerikai Morgan-bankcsoport befolyása alatt álló vállalatok összes aktívája például 70 milliárd dollár (1958^ban), a Rockefellercsoporté 65, a chicagói csoporté 25, a du Pont de Nemours-csoporté 18 milliárd, ós így tovább. Igen jellemző, hogy a részvénytársaságoknak közel 60 százaléka (a kisebb társaságok nagy tömege) az összes aktíváknak mindössze 15 százalékával, viszont a részvénytársaságok 0,9 százaléka (néhány óriásvállalat) az összes pénzbeli aktíváknak 85 százalékával rendelkezik (1954-ben). Hasonló tőkekoncentráció figyelhető meg a mezőgazdaságban is. A szabad versenyben a kisebb farmok elbuknak, a nagyfarmok területe gyarapodik. A kistulajdonosokra 29* 467