Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A természeti földrajzi környezet és a társadalom

hatásának csökkentése, árvízvédelmi művek építése (Tisza-, Dunamente), a talajerózió, a szikesek elleni küzdelem. c) Az esetleg hiányzó természeti tényezők megszerzése, beállítása a táj komplexumába. Öntözünk olyan helyen, ahol kevés a csapadék, egyenlőtlenül oszlik el, esetleg a vegetáció (rizs) kívánja. Energia és nyersanyag beszerzése a körzeten kívüli területekről (például az alföldi nehézipari üzemek részére), élelmiszer-behozatal a bánya- és ipari vidékekre. A legtöbb esetben a környezet összetételének (a földrajzi tényezők csoportosulásának) egy vagy több tényezőnek a megváltoztatásáról van szó. A tényezők összefüggenek egymással. Ezért például az öntözés vagy az ármentesítés nemcsak a víz mennyiségét változtatja meg, hanem átalakítja a talaj vízháztartását, a talaj fejlődését, a növényzetet és a mikroklímát is. Kapcsolatba jut a település, a közlekedés kérdéseivel is. Az ilyen átalakítás komplex tervezést kíván: az egyes földrajzi tényezőket úgy kell megváltoztatni, hogy abból káros visszaütések (előre nem tervezett következmények) ne származzanak. Szükséges, hogy az egyes tényező megváltoztatása (bevitele a környezetbe, vagy kiiktatása) az egész összességnek — tájnak, gazdasági körzetnek, a földrajzi környezet egészének — a fejlődését helyes irányban vigye előre. Figyelembe veendők természetesen a társadalom szükségletei is. A természeti és a gazdasági fejlődés törvényeinek megfelelő komplex ós perspektivikus tervezésnek ez a célja. A tervezés teljes egészében társadalmi, népgazdasági, ennek megfelelően gazdaságföldrajzi feladat. A komplexitás mégis azt kívánja, hogy legelőször az illető terület természeti földrajzi viszonyaival legyünk tisztában, gazdaságföldrajzi célkitűzéseinket állítsuk azzal összefüggésbe. A jelenlegi adottságok felmérése után el kell végezni a remélhető vagy létrehozandó kapcsolatok feltárását is mindaddig, amíg valamennyi fő kérdés világossá válik. A természeti és a gazdasági földrajznak szoros egységben kell dolgoznia. Az egyik megmutat (a „tájértékelés" elsősorban a természeti földrajz feladata), a másik tervez és felhasznál (gazdasági földrajz), de az előbbitől nem függetlenül [13]. A természet és a társadalom kapcsolatait Engels klasszikus tömörséggel fogalmazta meg: „az akarat szabadsága nem jelent egyebet, mint azt a képességet, hogy hozzáértéssel dönthessünk" [14]. A „hozzáértés" a törvények ismeretét, a „döntés" azok alkalmazását jelenti, az „akarat szabadsága" pedig azt, hogy a társadalom a tudomány és a technika segítségével a természet kényszerű terhét mind nagyobb sikerrel veti le magáról. Az erőket a környezet és a társadalom nagy ellentmondása hívja aktivitásra. Ezért sem a tudományban, sem a nevelés terén nem maradhatunk a tiszta és tétlen objektivitás (puszta szemlélődés), a „tudomány a tudományért" álláspontján. Tanítanunk kell, hogy a földrajzi burokban naggyá nőtt, saját törvényszerűségei szerint gyorsan, földrajzi környezeténél is gyorsabban fejlődő társadalom, újszerű és mind nagyobb ellentmondásként áll szem458