Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A természeti földrajzi környezet és a társadalom

egész felületére kiterjedő denudáció is megindul. Megváltozik azonkívül a napsugárzás, a lejtők természetes vízháztartása és a vegetáció. A természeti komplexum fejlődése a termelésre nézve kedvezőtlen irányiba fordul. Az Amerikai Egyesült Államok több éghajlati fokozattal rendelkező széles területén évszázadokon át előrenyomuló földfoglalás homlokvonalán {„frontier") a föld természeti adományaként hullott az új hazát keresők ölébe. Legfeljebb őserdőt kellett irtani. A könnyű, s akár a nehéz, kegyetlen munka árán szerzett földet durván kizsarolták, s megindult a talaj pusztulása. A rablógazdálkodás következtében már 1939-ig az állam területének 13 százaléka elpusztult, a talajt elvitte a szél és a viz. Szakemberek szerint az 1740. évi, átlagosan 22,5 cm vastag termőréteg 1940-ig 15 cm-nél is vékonyabb lett, termőerőben is gyengült. A talajpusztulás Texastól Kanadáig a Great Plains préri területein, a hírhedt „pormedencében" volt a legnagyobb. A szántóföldek talaja porrá változott, a búzaföldeket betakarta a futóhomok. A tájat birtokba vette a sivatag, a sivatag egyre messzebb terjedt kelet felé. Csupán erről a vidékről, s mindössze négy év alatt (1935— 1939) 350 000 farmercsaládnak kellett elmenekülnie [8], A talaj védelmét e tanulságok után most már Amerikában is intézményesen megszervezték. A szocialista társadalom példát nyújt a természeti viszonyok dialektikus megismerése, a gazdasági lehetőségek sokoldalú komplex vizsgálata, s a törvényszerűségek gyakorlati alkalmazása tekintetében. Minthogy ebben a társadalomban nincsenek örökké tartó regresszív erek, mások ellen irányuló tőkés érdekek, országos tervezés keretében, az egész társadalom erejének összpontosításával az ilyen nagy feladatokat jobban meg lehet oldani. Ennek érdekében dolgozik a tudomány, a földrajz is. A szocialista földrajz ,, . .. valamely régió elemeinek tanulmányozása közben nemcsak a múltat, hanem főleg a jövöt kutatja, igyekszik előre jelezni, mi fog bekövetkezni a természetben és a társadalomban . . . előre jelzi a természet és a társadalom között beálló kapcsolatokat, kölcsönhatásokat" [9], írja Milos M. Sebor, a szovjet földrajz alapelveit fejtegetve. Ebből következik a szocialista földrajztudomány egyik fő irányelve, a posszibilizmus alkalmazásának az elve: az emberi társadalom növekedő hatóerejébe vetett hit és optimizmus. Georghe Tatham híres tézise, hogy „az ember nem termelhet banánt a sarkvidéken, vagy ananászt Grönlandon" — általában még érvényes. A jég azonban már megtört. Fehérjetartalomban dús moszatok sarkvidéki termelése nem lehetetlen, a sarki szelek fagyasztó hatásának kitett Izlandon a hőforrások vizével fűtött üvegházakban szőlőt és barackot termelnek. Atomenergiával melegítve ilyen üveg- vagy fóliaházakat a sarkvidéken is létesíthetünk. Csupán a termelőerők és a termelési viszonyok kérdése, hogy a fenti utópia ne maradjon utópiának. De ha nem is tekintünk ilyen messzire, elmondhatjuk, hogy a földrajzi környezet kia'kná455