Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A természeti földrajzi környezet és a társadalom

földrajzi környezetének kényszerű hatásától, ugyanakkor miként szövődnek mind szorosalbhra s mind többszörösre közöttük az összekötő szálak. A társadalom hatóerejének — fejlettebb termelési eszközök és termelési viszonyok közötti — növekedése egyáltalán nem az emberek számszerű gyarapodásával kapcsolatos. Az automatizálás korában egyre kevesebb munkásra lesz szükség, a gépesítés arányában nő a termelékenység és csökken a munkaidő. A hatóerő növekedése sokkal inkább a korszerű tudományos, technikai eredményekből táplálkozik. Kapcsolatban áll a politikai erők hatásfokával is. Érthető, hogy ez is a termelés társadalmi oldalát erősíti, a környezet hatásának kizárólagosságát tagadja. A földrajzi környezet egymaga nem dönti el, nem determinálja a termelő munkát, különösen a társadalom fejlődését. A környezet adottságai legfeljebb a termelés ágazatainak területi eloszlásában érvényesülnek, a földrajzi munkamegosztás folyamatában. Főképp a mezőgazdaság terén, ahol a természeti viszonyok regionáis hatása még eléggé erős. De bármilyen erős, vagy bármilyen gyenge is legyen a földrajzi környezet befolyása ,az adott, vagy tervezett gazdasági, termelési ágazatokra, hatása csupán más tényezőkkel együtt, azokkal dialektikus kölcsönhatásiban érvényesül. E kapcsolatokat kell gondosan megvizsgálni [3]. Meg is teszik a mezőgazdasági vagy ipari körzetek kialakítása során éppúgy, mint a KGST keretében a nemzetközi munkamegosztás tervezésében. Területileg azt kell előállítani, amire a termelési eszközök jelenlegi készlete és fejlettsége és a természeti adottságok — együtt — optimális lehetőséget biztosítanak. A társadalom aktivitása a termelésben A természeti viszonyok figyelembevétele nem azt jelenti, hogy döntő jelentőséget tulajdonítunk neki. Régente ezt mondották: „az. idő a gazda!", mintha a mezőgazdaságban az időjárásnak kizárólagos jelentősége volna. Ma ezt nem mondhatjuk egészen. A gazda mi vagyunk, akik sok tekintetben módosítani tudjuk az időjárás hatásait, mindjobban irányítani tudjuk a természeti törvényszerűségek működését. Az iparban az esetleges helyi adottságok elégtelen volta még ennél is nagyobb mértékben ellensúlyozható. A Borsodi Iparvidék kialakulásának két fő természeti 'alapja a szén és a vasérc volt. A telepek viszonylag közel fekszenek egymáshoz. A tőkés vállalkozás e helyileg jelentkező „földrajzi energiák" felhasználásával megalkotta a bányák és a vasművek kooperációját, üzemegységeit összekötötte vasúttal, ós kihasználva az országos vasútépítéssel kapcsolatos konjunkturális helyzetet (acélsínek gyártása) az iparvidéket nagyméretűvé fejlesztette. A helyi forrásokból történelmileg kiépült vas- és acélipar azonban — amely a felszabadulás és az államosítás óta lendületesen tovább fejlődött —, ma sem energia-, sem nyersanyagellátását nem kaphatja meg helyi forrásokból, a továbbiakban tehát hazai, sőt nemzetközi társadalmi, politikai erőkre támaszkodik. Ez a jelenség az ideológiai 29* 451