Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A természeti földrajzi környezet és a társadalom

alaposabb tanulmányozására, a termelés helyének gondosabb kijelölésére, a termelés újabb és jobb módszereinek a kialakítására. A társadalomnak ilyen aktív állásfoglalása a természettel szemben — a tudomány vagy a technika segítségével — újabb lépés a kapcsolatok megerősítésére. E rövid bevezetéssel a kérdés belső dialektikájára és sokoldalúságára akartunk rámutatni. A három összefüggés-kategória közül közelebbről, a kérdés szempontjából a legfontosabbat, a természeti viszonyok és a társadalmi tényezők összefüggését vizsgáljuk meg. A két tényező viszonyában nagy hatóerejű ellentmondások jelentkeznek még akkor is, ha látszólag a természeti környezet jó, optimális a termelésre. Fejlett termelési eszközök birtokában az ellentmondások erősébb (fő) oldalát leginkább a társadalom képviseli. Földrajzi környezetét (élettelen és élő tartozékait) a termelés érdekében át tudja alakítani. Ez rendszerint abból áll, hogy megváltoztatja a környezet földrajzi összetételét (tartalmát), ezzel átalakítja összefüggéseit, és irányt szab a környezet további fejlődésének. A társadalom és a földrajzi környezet kapcsolatában nemcsak a természeti és a társadalmi tényezők milyensége, ezek összefüggésének pillanatnyi állapota, hanem e tényezők és azok összefüggésének az átalakulása is változásokat okoz. A természeti környezet, a társadalom is fejlődik. A természeti földrajzi környezet ennélfogva természettörténeti kategória [1], a társadalom, — mint a termelés másik tényezője — társadalomtörténeti kategória. A társadalom egyik fő jellemzője, hogy mindig fejlettebb eszközökkel és más módon szervezi meg és hajtja végre a termelésre irányuló tevékenységét. Mindezek következtében a földrajzi környezet és a társadalom viszonya is állandóan változik. Időbeli változását a történelem, területi változását többek között korunk földrajzi (területi és nemzetközi) munkamegosztása igazolja. A földrajzi környezet és a társadalom közötti kapcsolatok jellege A kapcsolatok a termelés területén alakulnak ki. Mélységét és formáját a termelőerők történeti fejlődése és mindenkori állapota dönti el. A kapcsolatok két fő jellemzője: a) ezek is ok-okozati kapcsolatok, miként a természetiek. Az egységes nagy összefüggésrendszerben az okok és okozatok egymást váltva itt is helyet cserélnek; b) a kapcsolatok rendszere nem sztatikus rendszer, hanem állandó mozgásban, hullámzásban van, átalakul és fejlődik. A fejlődésnek törvényszerűen a belső ellentmondások, kölcsönhatások a rugói. Valamely kiemelkedő térszínen a folyók eróziója megnő, megkezdődik a térszín erős lehordása. A két tényező ellentmondása egyszerű és világos ebben a példában. A térszín lepusztulásával azonban megváltozik a folyók munkaképessége és a munka jellege. Addig kivésett völgyüket most már töltögetik. Az Oksági kapcsolatok átalakultak, a belső ellentmondás-rendszer felbomlott, hogy egy másik ellentmondásnak adja át 446