Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Udvarhelyi Károly: A természeti földrajzi környezet és a társadalom

A TERMÉSZETI FÖLDRAJZI KÖRNYEZET ÉS A TÁRSAD ALOM Dr. UDVARHELYI KÁROLY A földrajzi burokban a (Grigorj ev-féle kölcsönhatásszférában) a dialektika törvényei hárorn fő síkon érvényesülnek: a) a természetben (természeti jelenségek összefüggése más természeti tényezőkkel és jelenségekkel, természeti fejlődésfolyamatok); b) a társadalomban (társadalmi-gazdasági tényezők és folyamatok belső kapcsolata más társadalmi-gazdasági tényezőkkel); c) a társadalom és a természet viszonyában (társadalmi és természeti jelenségek kölcsönös kapcsolata). Az összefüggések e három kategóriája megvan a valóságban, tehát objektív. Összetételben és változatokban mind a három gazdag. A természet gazdagságát tovább növeli az a körülmény, hogy külön-külön valamennyi kategóriában belső összefüggések, ellentmondások és kölcsönhatások születnek, fejlődési folyamatok indulnak meg. A fejlődés folyamán mindig új összefüggések, új és többszörösen újraéledő ellentmondások alakulnak ki, sokszínűvé és bonyolulttá téve a földrajzi környezetet és az abba ágyazott gazdasági életet. A nagy összefüggésrendszerben hosszú és sokfelé elágazó — egymástól elkülönülő, majd újra integrálódó — oksági láncokról van szó. Azt is figyelembe kell venni továbbá, hogy a földrajzi környezetben (tájban), vagy a társadalomban működő tényezőknek, vagy ezek kölcsönhatásának a megváltozása nemcsak belsőleg azon a területen, hanem azon kívül, más területeken is hat, külső kapcsolatokat, külső ellentmondásokat is létrehoz. Egyszóval a földrajzi burok teljes komplexitását hozza létre. A sokszínű komplexitás minden természeti jelenségben, gazdasági, termelési folyamatban jellemző. Például a mezőgazdasági termelésnek történelmileg kialakult — vagy tervezett— formájában, legyen az a kukoricatermesztés, szinte valamennyi természeti földrajzi tényező, különösen a felszín, a talaj, a hő- és a csapadékmennyiség, azonkívül igen sok társadalmi hatóerő, növénynemesítés, talajjavítás, öntözés, gépesítés, állattartás, exportpiacok, a mezőgazdálkodás társadalmi formája, ennek megfelelően az üzemtípusok kérdése, végül mindezeknek időben és területileg összefüggő volta és egyensúlya fontos szerepet játszik. Mindezek a hatások a termelés mennyiségi és minőségi eredményében összegeződnek és felhívják a termelők figyelmét a termelési tényezők 445