Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Valláslélektan, valláskritika, ateista nevelés

mint pl. a lélekhitről a vallásokban, az öregkori vallásosság, a megtérés egyszerisége és általános érvénye stb.) Ebben a kötetben a szerzők vallásos talajon állnak és többé-kevésbé empirikus kutatási módszereket alkalmaznak. Ugyanennek a tendenciának tulajdonítható, hogy általánosabb pszichológiai problémák kutatása közben is egyre gyakrabban történik hivatkozás a vallásra, valláspszichológiára napjaink polgári pszichológiájában. (Pl. az „öngyilkosság elleni harccal" foglalkozó nemzetközi pszichológus-konferencián sokan a vallásoktól és a valláspszichológiától kértek segítséget ahelyett, hogy az öngyilkosságok tényleges társadalmigazdasági okaiban keresték volna a gyökeret. „Psychologische Rundschau", 1963. évf. 4. füzet, Klaus Thoma tudósítása, 300—301. oldal.) A nyíltan vallásos, teológiai valláspszichológián belül is különféle árnyalatok különböztethetők meg. Vannak, akik nyíltan vallják, hogy a vallás pszichológiai magyarázatára a tudomány nem képes, sőt erre nincs is feljogosítva, mert ,,a pszichológus csak a természetes okokról adhat felvilágosítást, a természetfölöttinek sem bizonyítására, sem tagadására nincs feljogosítva, mert kívül esnek tudománya körén." (Vö. Kühár Flóris: Bevezetés a valláslélektanba. 1926. Szt. István társulat, 7—8. o.) Máskor a teológiai valláspszichológia hívei nem vallják ennyire nyíltan a pszichológia vallásos-dogmatikus korlátait. Eddigi megállapításainkból, kritikai ismertetésünkből kitűnik, hogy a polgári valláspszichológia nem foglalkozik — egyáltalán, vagy nem kielégítően — a vallás létrejöttének társadalmi-történelmi gyökereivel, a vallás igazi társadalmi funkciójával. E problémákat a marxista társadalomtudomány és filozófia, valamint a tudományos, materialista valláspszichológia tudja kellően megvilágítani. (Vö. legutóbb D. M. UGRINOVICS művét, ,,Ö szpecifike religii", Izd. Moszkovszkovo Univ. 1961.) összefoglalásképpen a vallásos hit, magatartás pszichikai gyökereit a következőkben láthatjuk: a) A vallásnak — főleg a régebbi társadalmakban — egyik számottevő forrása volt a többé-kevésbé ismeretlen természeti és társadalmi erőktől való objektív függés — ennek irreális irányban eltorzított, szubjektív átélése. b) Fontos tényezője a vallásos hitnek, magatartásnak — mind régen, mind napjainkban — a szoktatás, neveltetés, a vallásos környezet utánzása, általában a konzervatívizmus. Ezt erősíthetik a családi hagyományokhoz, az ősökhöz fűződő érzelmi szálak is. c) A vallás másik forrása az ember egzisztenciális bizonytalansága, irreális, túlvilágra irányuló vigasz-keresése, félelme az élet nehézségeitől, a haláltól. Rokon motívum az emberek kielégületlensége, az osztálytársadalmak ridegségéből a misztikumba menekülő képzelete, a vallás esztétikai mozzanatai is. (Vö. Szénási Béla: Az ateista nevelés és a pszichológia néhány összefüggése. Ped, Szemle, 1962. 5. sz.) 45