Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

a szerződéses föld határából — a letelepedés engedélyezése nem tartozott a városi tanács hatáskörébe, hanem földesúri joggá változott. A letelepedés tulajdonképpen az ún. taksás föld kiváltásával járt együtt. A taksás földművelők, zsellérek bizonyos évi fizetség ellenében kis földet kaptak a földesúrtól [162], s arra házat építettek. Miután az uradalmak a szántóföldek legtermékenyebb s legnagyobb részét idők folytán majorsági szántóföldekké minősítették, ,,. . . a többi részeit. . . apró hasábokra osztva . . . szerfeletti önkény szabta évenkénti taxák mellett osztják a megszorult szegény lakosok között ki" [163]. Az uradalmi gazdatisztek derűre-borúra adták ki a taksás földeket a hóstyákon. Nem csoda, hogy Heves és Borsod vármegyékből, de távolabbi megyékből is sorra érkeztek a panaszok, hogy ,,az közönséges terh viselő lakosok ide Egerbe jővén letelepedtek" [164], Ezért Erdődy püspök 1726-ban elrendelte, hogy „semmi szökevény s kóborló embereket nemcsak lakosul, de zsellérül se fogadgyanak bé és az ki olyanok találtatnának, azonnal ki küldetessenek, az külső országbéli jövevények nem különben, hanem bizonság és dimissionalis levelek mellett le telepedhetnek" [165]. A püspök különös gondot fordított arra, hogy csak katolikusok telepedhessenek meg a városban: „Senkinek valaki az igaz Romai Catholica Anya Szent Egyházon kívül való vallásban tévelyeg, sem az Városon, sem az külső Várossokon sem házat, sem szőlőt venni akár mely praetextus (ürügy — Sz. I.) alatt venni meg ne engedtessék. . ., sőt zsellérségbe se admittáltassanak (bocsáttassanak — Sz. I.)" [166], A külsővárosok benépesülésére vonatkozóan érdekes utalást tartalmaz Barkóczy Ferenc püspöknek a városiak panaszaira adott 1755. évi replikája: „Az Czifra és Szent Miklós hóstyabéliek nem emlékeznek, nagyobb része ki honnan jött és szökött is, hamar megh feledkezett, mit és mennyi szolgálatokat kellett tenni az felső T. N. Vármegyékben és Lengyel Országban is . . ." [167]. Ebből az derül ki, hogy a hóstyák lakosságának egy része a felvidéki vármegyékből és Lengyelországból mint szökött jobbágy költözött Egerbe. Már az 1720. évi összeírás feltüntet öt Lengyelországból érkező jövevényt, akiknek „testükön és lelkükön kívül" semmijük sincsen [168]. Az egri városi tanács 1788. február 13-án panaszkodott is a káptalannak, hogy „e megbízhatatlan elemek"-nek a beköltözése milyen káros következményekkel jár: „. . . Régi jó Lakossainkkal edgyütt naprul napra nagyobb Szívbéli Fájdalommal tapasztallyuk: miképpen e Szegény Városunk Holmi ügyefogyott, haszontalan és zabolátlan néppel el annyira terjed, s terheltetik, hogy annak száma, s élete miatt az dologban nevekedett régi lakosaink is tsak nem utolsó szükségre hozattatnak". A városi tanács a beözönlés okát abban látja, „. . . hogy minden idegeny Személyek a szükséges vizsgálás és személy válogatás nélkül majd egy majd más szin és Patrocinium alatt Városunkba be férkeznek". Ennek alapján azt kérte a tanács, hogy — éppen úgy, mint a püspöki részen, vagyis a patak jobb partján — függesszék fel a házhelyek további osztását, illetőleg senkinek se 375