Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

A város cenzus és úrbér váltsága címén évi két részletben 600 forintot fizet [120]. Fenesy György püspök a káptalan tagjaival 1695. február elején érkezett Egerbe, hogy a várost átvegye és annak birtokába magát bevezettesse. A fényes fogadás mögött a levegőben volt valami nyugtalanító; a lappangó elégedetlenség árnyéka. A papság attól tartott, hogy az egyezség miatt elégedetlenkedő nép előbb-utóbb felborítja a „közibátorságot" és zendülésbe tör ki. Ezért mind a püspök, mind pedig a káptalan célszerűnek látta — Kurz kamarai adminisztrátor tanácsára — az eredeti egyezséget újabb, ún. „magyarázó" vagy pótegyezséggel kiegészítem, így jött létre 1695. február 16-án a város, a püspök és a káptalan között az a pótegyezmény, amely a január 4-i egyezségben foglalt sérelmek közül a legégetőbbeket orvosolta. Ebben a földesuraság egyebek közt szabaddá tette a tisztviselők választását, a lakosokat pedig feloldotta a kézi munkák szolgai kötelezettsége alól. Az ilyesfajta kötelezettségeket évi 200 forinttal váltották meg. A pótegyezség elrendelte a még osztatlan állapotban levő szántóföldek és szőlők kiosztását házak után a lakosok között [121], A pótegyezség létrejötte utáni napon, 1695. február 17-én Kurz János Ignác budai kamarai adminisztrátor a király akaratához híven átadta a várost a püspöknek és káptalannak. Eger város tanácsa kénytelen volt kiszolgáltatni „Sigillum liberae ac regiae Civitatis Agriensis" körirattal ellátott pecsétjét és kézcsókkal járulni püspök-földesura elé. Ezzel letűnt Eger városának 1687-től 1695-ig tartó kiváltságos állása, és kezdetét vette az egyezség (transaetio) hatálya, mely a város és a kettős földesuraság között állandó küzdelem forrásául szolgált. A Fenesy-féle egyezmény azonban csak egv fejezet záróakkordja Eger város felszabadulási törekvéseiben. A városi polgárság antifeudális mozgalmai megújultak a XVIII. században. I. Lipót király Eger püspöki város közönségének azon panaszára, hogy a rájuk zúdított sok teher mellett tönkremennek, 1696. október 3-án kelt protekcionális levelében közölte Heves és Borsod vármegyék hatóságával, hogy a várost királyi pártfogásába vette és meghagyta, hogy Egert immunitásában, szabadságában, kiváltságában minden jogtalan zavaró ellen hathatósan védjék meg [122]. Bár I. Lipót 1700. október 17-én megerősítette mind a két (Fenesy-féle) szerződést, de a város lakossága és a kettős földesuraság közötti nézeteltéréseket nem tudta megszüntetni, „mert a Város még egynehány éveken át szerződés elleni kitöréseit próbálgatva a Földes Űri jogok egyenetlen útoni sértegetésével nem akart vala felhagyni mindaddig, míglen a kettős Uradalmak állandó lakásaikat Egerbe helyezvén, a visszaéléseket időjártával zabolázák" [123]. A Habsburg-centralizáció magyarországi társadalmi bázisának kiterjesztése — mint ismeretes — az ellenreformáció jegyében történt. Az ellenreformáció ezáltal szükségszerűen a „második jobbágyság" rendszerének vallásos ideológiája lett. Vele szemben a szabadparaszti törekvések méginkább összeforrottak a reformációval [124]. A magyarországi protestantizmus azért volt gyűlöletes a Habsburgok előtt, mert 365