Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

kiállítását. Erre a megbizottak kijelentették, hogy ha ők el is fogadják a püspök követelését, az nem sokat használna, mert nekik úgy sincsen mindenre kiterjedő teljes meghatalmazásuk. Erre a bizottsági tárgyalás befejeződött. Amikor végre elkészült a megegyezés írásbafoglalása, s felolvasták azt a követek előtt, feltűnt nekik egy pont, amely felhatalmazza a püspököt a bárány-, méh- és malactized szedésére. E pontnál megjegyezték, hogy ilyen tizedről a tárgyalások során szó sem volt, ehhez ők nem járulhatnak hozzá. Erre a püspök szörnyen megharagudott, s a prefektusa által azt üzente a követeknek, hogy hazamehetnek. A követek már el is indultak Kassáról, amikor a prefektus utánuk eredt és visszahívta őket. A püspök rábeszélte a követeket az egyezséglevél aláírására. így jött létre tehát 1695. január 4-én Kassán a 12 pontba foglalt latin nyelvű ún. Fenesy-féle egyezmény (transactio). Ez a „köz jobbágyi sorsra alacsonyító sérelmes szerződés" szolgált később állandóan szabályul a város és püspökség közötti jogviszony megállapításában. Már maga az a körülmény is a püspök malmára hajtotta a vizet, hogy az egri küldöttség hat tagja közül a legtöbben írástudatlanok voltak. Fenesy György püspök Kassán a szerződést — a városiak emlékezete szerint — „az oda hívott hat küldöttekkel, fő részben elöljárókkal köté meg, kik közül hárman a magok nevét nem tudván leírni, kettő német lévén a latin nyelven szerkesztett szerződés értelmét csak mások tetszés szerinti tolmácslata után értették. A hatodik deák nyelvben egyedül jártas Csala Gergely jegyző pedig hogy inkább a szerződő Püspökhöz szított, mint Városunkhoz, onnan nyilvános, hogy küldőik munkálódásaikat helybe nem hagyhatván, megváltoztatták, — ellenben a szerződő Püspök, mint Megyei Főispán őt néhány évvel utóbb Tettes Heves megye alispáni székébe candidálá, s be is hely ezé" [107]. A Kassáról hazatért egri megbizottak „polgártársaik méltó neheztelése s lelki ismerete által nyugtalanítva, igyekeztek vétkes gondatlanságukat" jóvátenni. A város közönsége nyomban emlékiratot szerkesztett, s azt elküldte Kurz János Ignác budai kamarai adminisztrátornak. Az egriek emlékirata megemlíti, hogy „nem önként, hanem kényszer hatása alatt járultak hozzá" az egyezséghez; a követek az utasítás ellenére olyan végső megállapodásokat kötöttek, amelyek az Egerben lakó nemesek előjogait sértik és a többi mindenünnen összesereglett libertinusok romlását fogják okozni. Különösen az bántotta az egri polgárokat, hogy „olyan jobbágyi sorsra alacsonyító szolgai munkákkal" terhelték meg őket, mint a kaszálás, levélhordás, jégtörés, kertművelés, borhordás, stb. Ezért Eger városa a Fenesy-féle egyezséget nem tekinti magára nézve kötelezőnek [108]. A Fenesy-féle egyezmény első pontjában a püspök kikötötte, hogy a király ismert döntése alapján a város ezután ne éljen a szabad és királyi városi címmel, névvel és pecséttel, s ilyen jogokat ne is vindikáljon magának. A privilégiumokat — ha a város birtokában ilyenek lennének — a pecsétekkel együtt „püspöki városunk lakói" tartoznak — mondja a püspök — birtokba iktatásunk és installációnk alkalmával 363