Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

püspökség részére való átadás ellen, másrészt védőirat a szabad és királyi városi jelleg fenntartása mellett. Kurz ebben az iratában mindenekelőtt azzal érvel, hogy a király 1688-ban Eger városát abszolúte, minden feltétel nélkül — vagyis az egri püspökség jogainak fenntartása nélkül — nyilvánította királyi szabad várossá. Mindezekről a városi polgárságot értesítették, a szabadságot a város birta ós tényleg élvezte is. Fiskális és kamarai érdekek kívánják, hogy a város szabad és királyi maradjon, hogy szabadságaiban továbbra is megtartassák. Ha pedig a kérelme teljesíthetetlen volna, akkor a kamara részére a harmincad- és sóház mellett a malmok, a sörház, a város tizedei, akcizák, a szabad italmérés és pallosjog (jus gladii) tartassanak fenn. Megemlíti azt is, hogy a városnak a püspökség részére történt odaítélésének hírére Eger lakói közül ,ja legtöbben elhatározták, hogy házaikat és udvaraikat elhagyják" [99]. A város követei 1694. július 27-én Breiner Szigfrid Kristófhoz, az udvari kamara adminisztrátorához is fordultak egy folyamodvánnyal, amelyben azt írják, hogy ha Eger püspöki város lesz és a püspöknek átadják, csak a parasztok maradnak a városban. Arra kérték tehát Breinert, tegyen valamit, nehogy a szép és népes város valami zavaros helyzetbe kerüljön, és ha már a város a király által nekik kéretlenül (!) megadott privilégiumokkal nem élhet, akkor legalább azt tegyék meg, hogy Eger kiváltságos város maradhasson és a két vármegyétől elkülöníttessék [100]. De hiábavalónak bizonyult a város részéről minden erőfeszítés és kísérletezés, mert a delegált bizottság előtt Eger városa Bécsbe küldött követei nem tudtak régi privilégiumokat felmutatni. A reális bizonyítékok a püspök kezében voltak [101], Az egri megbízottak csak azt mondhatták el, hogy a város egykori lakóit a törökök felkoncolták, kifosztották, s ha volt is valamilyen kiváltságlevelük, velük együtt elveszték [102], Miután a kiküldött bizottság a püspök kívánságait letárgyalta, 12 pontból álló javaslatot terjesztett elő. A kilencedik pont kimondja, hogy azok, akik nem akarnak a püspökivé váló Egerben maradni, szabadon elköltözhetnek. A megmaradó jobbágyokat pedig úgy fogják kezelni, mint a többi püspöki város polgárait. A kiküldött bizottság javaslatát egy felsőbb deputáció újabb megfontolás után felülvizsgálta, s elfogadta Fenesy püspök álláspontját, hogy ti. Eger az 1687. évi XVII. tc. tiltó rendelkezése értelmében szabad és királyi város nem lehet. Az 1694. augusztus 14-én összeült államtanács azt a várost, amelyet néhány esztendővel korábban királyi rangra emelt, visszataszította a püspöki városok sorába. A császári döntés kimondotta, hogy Eger városa az egri püspököt illeti, hogy a szabad királyi városi privilégium semmisnek tekintendő és a város a jövőben sem élhet a szabad királyi városi címmel. Azoknak az egri polgároknak, akik a várost elhagyni készültek, megadták a szabad költözködés lehetőségét, viszont a városban maradottakkal a püspöknek meg kellett egyeznie az italmérés, mészárszék, malmok, legeltetés, faizás, a vásári jövedelmek, a vámok, bírságpénzek, halászat és vadászat, s a püspöki adók dolgában — mégpedig előzetesen —, 361