Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

mielőtt a püspököt 'bevezetnék a város birtokába [103]. A resolutio azt is kimondotta, hogy a kamarai adminisztrációtól megvásárolt házak és telkek dolgában a püspök részéről új eljárásnak nincs helye; a vevők ezen ingatlanokban teljes joggal bent maradhatnak [104]. A királyi fegyver- és éléstár, harmincadház, püspöki rezidencia, a káptalani lakhelyek, a városi kúria, az ispotály (kórház), a szerzetesi lakhelyek s egyéb közhasznú épületek adómentesek lesznek. De a kamara és a kamarai tisztviselők nem nagyon siettek Fenesy püspök birtokba iktatásával. Különben is a beiktatás addig nem történhetett meg, amíg létre nem jön a megegyezés az elősorolt ügyekben a város és a püspök között. Ezért Fenesy püspök 1694. december végén maga elé idézte Kassára a város embereit. A város megbízottai a magyar lakosság (natio) részéről Faragó András városbíró, Török István és Csala Gergely jegyző; a német lakosság részéről Gundl György és Mészáros Jakab; a görög („rác") natio részéről Bajai Zsigmond és Fekete János. Ha és amennyiben a kiküldöttekkel folytatandó egyezkedési tárgyalások során a püspök nagy és sérelmes dolgokat — vagyis lehetetlen nagyságú adókat és szolgáltatásokat — követelne, erről a követek a város urainak tartoznak bejelentést tenni. Ezek szerint a város a maga követeinek nem adott teljhatalmat (plenipotenciát) [105], Eger város követei a püspök felszólítására Kassára mentek a kiállított megbízólevéllel. A tárgyalás menetét, lefolyását a városi küldötteknek néhány nappal a tárgyalás után a budai kamarai adminisztrátorhoz intézett panaszleveléből tudjuk rekonstruálni. Midőn Szentiványi Ignác, a bizottság elnöke előkérte a követek meghatalmazó levelét, kiderült, hogy nem a város, hanem csak két városi tanácsos pecsétjével van megpecsételve. Ez azt jelentette akkor, hogy a meghatalmazás nem közhitelű, hanem csak magánjellegű okirat. A követek azzal mentegetőztek, hogy a városnak ez idő szerint még nincs más pecsétje, hanem csak a szabad királyi városi körirattal ellátott, ezzel pedig élni s vele másókat bőszíteni nem óhajtották. Nem tarthatjuk éppenséggel lehetetlennek, hogy a magánpecsétes meghatalmazólevél kiállításakor a város vezetőségének voltak olyan hátsó gondolatai, hogy ezzel is hátráltassa a püspöknek a város birtokába való bevezetését. A nem közhitelű meghatalmazás és a megbízólevél záradéka nem nagyon tetszett a bizottságnak és a püspöknek. Erre azt a megjegyzést tették, hogy e szerint a város követei úgy jöttek ide, mint ahogy a vásárra szökás menni, hogy ti. ha vásárolni akarnak, vesznek, ha pedig ehhez nincs kedvük, akkor nem vásárolnak. A városi követek mentegetőzésére a bizottság azt válaszolta, hogy már úgyis mindegy „akár itt vannak uraságtok, akár nem", — a várossal való egyezség dolga most már be lesz fejezve [106]. A város követei a püspökkel hosszas huzavona után 600 magyar forintnyi adóban egyeztek meg azzal a feltétellel, hogy Eger ezenfelül semmi más szolgáltatással nem fog tartozni. A püspök azonban e kikötés ellenére önkényesen belevette az egyezségbe 50 arató évenkénti 362