Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

3. ábra Eger visszafoglalása 1687-ben (Johann Spiegel metszete) függetlenségének helyreállítását várták. Az ország felszabadítása a török iga alól azonban nem váltotta valóra reményeiket. Nemsokára az Eger ostromában részt vett hajdúk egy részének a kezébe is koldusbotot nyomtak. A lévai hajdúk parancsnoka 1688. január 10-én kelt levelében arról számol be, hogy katonáinak legtöbbje házról házra járva kénytelen kenyérért koldulni, bár az egész ostromot hűségesen küzdötték végig Egerben, most se téli szállásuk, se kenyerük nincsen [60], (3. ábra.) Az egri törökök a végsőkig kitartottak, különösen Rusztem pasa, a vár parancsnoka, aki hallani sem akart a vár feladásáról. Az ostrom utolsó szakaszában az egri török védősereget és a civil lakosságot már a legszörnyűbb éhínség fenyegette. Az élelmiszerekből teljesen kifogyott vár- és városbeliek füvekkel, gyökerekkel, kutya, macska, patkány és más undok állatok és férgek húsával, vízben megáztatott és megfőzött szíjakkal és bőrökkel próbálták éhségüket csillapítani. Mikor a vár elvesztése már csak napok kérdése volt, a kétségbeesett törökök elhatározták, hogy Eger városát felgyújtják, s a várat felrobbantják. A törökök egyik legvitézebb főtisztje, az Olaj-bég azonban lebeszélte őket a végső kétségbeesésben fogant tervükről, s rávette őket, hogy a várat feladják [61]. A török védősereg másfél évi ostromzár után a fenyegető éhínség miatt arra kényszerítette a végsőkig elszánt Rusztem pasát, hogy kezdjen alkudozásba Caraffa tábornokkal a vár feladása iránt. A császáriak által szabott feltételek érteiméiben a várat és a várost leltár mellett — sértetlenül — átadták a törökök, viszont teljes fegyverzettel és minden vagyonukkal békésen elvonulhattak. „Akik pedig közülök itt akarnának maradni — kötötték ki a harmadik alkupontban. —, azok házaik és javaik birtokában minden ellenvetés nélkül megmaradhatnak" [62], A mintegy 4000 főnyi törökség 300 szekér ingósággal együtt 400 német lovas fedezete alatt 1687. december 17-én 351