Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Eger város úrbéri és felszabadulási pere. I. rész

kivonult az egri várból. Eger várának visszafoglalásával Heves és Külső-Szolnok vármegye egész területe teljesen és végérvényesen megszabadult a török uralom alól. Erdélyen kívül az ország e vidékén csak egy erős vár, Nagyvárad maradt még török uralom alatt [63]. A karlócai béke (1699) a Maros—Tisza közétől és Temesvártól eltekintve, egész Magyarországot megszabadította a török fennhatóságtól. Több mint 150 esztendős széttagoltság után újra lehetőség kínálkozott a magyar állam egységének helyreállítására. A török hódítók helyébe azonban a Habsburgok léptek, a magyar nép nyakára a bécsi abszolutizmus telepedett. A Habsburgok a töröktől viszszafoglalt területeket nem csatolták vissza a központi magyar hivatalok irányítása alá, hanem — figyelmen kívül hagyva a korábbi birtokosok esetleges igényeit — új szerzeménynek (neo-acquisita) tekintették, amellyel a fegyveres hódítás jogán szabadon rendelkezhetnek. Igazgatásukra külön szervezetet, az ún. kamarai adminisztrációkat állították fel (Buda, Csáktornya, ill. Kanizsa és Kassa székhellyel), amelyek közvetlenül az udvari kamara irányítása alá kerültek. A kamarai adminisztrációk feladata volt a visszafoglalt területeken fekvő birtokok, az ott élő lakosság és minden lehető állami jövedelemforrás gondos összeírása, vám- és harmincad- és sóhivatalok felállítása és a területek igazgatása. A bécsi udvar vezető politikusai úgy tekintettek hazánkra, mint az osztrák örökös tartományok „kenyér-, zsírés húsbányájára". Gróf Kollonics Lipótnak a magyarországi berendezkedés kérdésével foglalkozó tervezete (Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn) azt a célt szolgálta, hogy Magyarországot letérítse az önálló nemzeti fejlődés útjáról, beolvassza a Habsburg abszolutizmus rendszerébe, elejét vegye a magyar nép fegyveres harcának és a terhek bizonyos csökkentése által a „rebellis" magyarokat kezes alattvalókká tegye [64]. A merkantilista törekvés különösen kiütközött a telepítések kérdésében. Kollonicsék azért sürgették a töröktől visszafoglalt lakatlan vagy gyér népességű területek benépesítését, mert a kincstárnak adófizető lakosságra volt szüksége. Az „Einrichtungswerk" német telepítéseket sürget, hogy ezáltal — a tervezet megfogalmazása szerint — „a királyság vagy legalább is nagy része lassanként germanizáltassék, a forradalomhoz és zavargásokhoz szokott magyar vér a német által mérsékeltessék s ezzel természetes örökös királya és ura iránt állandó hűséghez és szeretethez szokjék." A Habsburg hatóságok idegenekkel, elsősorban német kézművesekkel népesítették be a töröktől visszafoglalt városokat. A németek mellett szívesen látták a szerbeket („rácokat"), annak ellenére, hogy ezék görögkeleti vallásúak voltak. A bécsi udvar joggal látta e telepesekben magyarországi uralmának támaszait, akiket nem lelkesítettek a hazai föld függetlenségi hagyományai. Amint a császári had 1687. december 17-én bevonult Egerbe, a csapatokon és a papságon (jezsuiták, minoriták, ferencesek) kívül Caraffával együtt elsőnek jött be a városba a császári udvari kamara képviseletében báró Fischer Mihály, felsőmagyarországi kamarai ad352