Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Molnár József: A magyarországi renaissance és humanizmus váci képviselői

vagy pedig fáradságos munka árán lehet megszerezni. Nagyon jól cse­lekszik tehát Miklós, hogy a rest tétlenséget kerüli, olvas és tanul és így műveli magát. Majd azokhoz az urakhoz fordult a király, akiknek a nevetését meghallotta. Ne nevessetek, mondá, olyan dolgon, amit nem tudtok megérteni. Balgaság, hogy Miklós püspököt kinevetitek. Hát sohasem hallottátök, hogy mint a történelem tanítja, volt egy igen bölcs római férfiú, akit Catonák hívtak. Ennek halálát, mely Afrika egyik városában, Uticában történt, maga a győzhetetlen hadvezér, Julius Caesar is meggyászolta, bár mindenkor ellenségek voltak: ez a rendkívüli mélyeszű, csodálatos tanultságú és mindenki előtt nagy­tekintélyű ember a tétlenséget a bűnök kísértő alkalmának tartotta s ezért míg a római senatus tagjai gyülekeztek, mindig olvasgatott vala­mit. Ezek hallatára azok, akik Miklós olvasgatásán nevettek, csodál­kozni kezdettek rajta, mert ismerték nyájasságát, bőkezűségét és nagy­lelkűségét. Tudták, mily régi, nagy családból származik s azontúl mindig tisztelettel emlegették nevét" [20]. Míg Báthori udvarában a renaissance fénye ragyogott, addig a nép a maradi, középkori keresztény eszmék világában élt. Még virágzott a kódex-irodalom. Ebben az időben cifrázta cellája magányában prédi­kációinak kezdőbetűit Váci Pál, domonkosrendi szerzetes. Az irodalom­történet Váci Pálnak hívja, mert aláírásul mindig a Fráter Paulus de Vacia nevet használta. Ezzel az aláírással minden kétséget kizárólag szülőhelyét nevezte meg. Váci Pál egyetemet végzett ember volt. A bölcsészet és hittudo­mány döktora és magisztere, saját rendjében pedig a teológia tanára volt. 1474—80 között a domonkosrendi apácák margitszigeti kolostorá­ban élt. A „Nyulak szigetén" fordította le latinból magyarra rendjé­nek szabályait az apácák számára. Aquinói Tamás Summájának első részét festett betűkkel díszítette. A könyv végén feljegyzéseket tett és ezeket így fejezte be: Illuminavi anno Domini MCCCCLXXX. etc. ego fráter Paulus de Vacia magister in artibus et teologia" [21]. Ezt az ősnyomtatványt az esztergomi főegyházmegyei könyvtárban őrzik. Az 1882-ik évi Országos Magyar Iparművészeti Múzeum által rendezett könyvkiállításon is szerepelt, ahol nagy föltűnést keltett gyönyörűen díszített betűivel. Kluch János, Zolnai Gyula és a váci származású Katona Lajos foglalkozott sokat élete és működése történetével. Katona Lajos azt írja róla, hogy: „Nemcsak miniátor, hanem egyúttal író, vagy legalább is fordító, mégpedig kitűnő fordító volt" [22]. Irodalmunk történetében a könyvnyomtatás koráig közel 100 nyelvemléket ismerünk. Ezek időrendi sorában Váci Pál kézirata a 15. helyet foglalja el, tehát a legrégibb középkori nyelvemlékeink közé tartozik. A kézirat létezéséről sokáig csak Ferrarius Zsigmond­nak: „A magyarországi domonkosok történetéről" c. 1687-ben meg­jelent munkájából volt tudomásunk, de utána, — mivel többször is keresték és nem találták, — elveszettnek hitték. Két évszázadi lappan­gás után, csak a múlt század 70-es éveiben találta meg Birk Ernő, a Bécsi Könyvtár igazgatója. A magyar irodalomtörténet az ő nevéről 331

Next

/
Thumbnails
Contents