Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Molnár József: A magyarországi renaissance és humanizmus váci képviselői

Báthori nagyon szerette a filozófiát. Udvarában úgyszólván mindennapos dolog volt a filozófiai problémákról való vitatkozás. Galeotto írja, hogy: „Gyakran sétálgat a vártól a kertekig, amelyeket ő maga erősített meg s vissza kertektől a várig, kiváló férfiak társaságában, könyveket víve magukkal, úgyhogy a sétát vitatkozással töltik" [18]. A bölcsészeten kívül művelte a történetírást is. Gondos forrástanulmányozást végzett és a szorgalmasan gyűjtött anyagokat rendszeresen földolgozta. Nem lett volna azonban igazi humanista, hogyha főként a görög és latin történelem köréből merített témáit versbe nem foglalta volna. Költeményeit az egybehangzó korabeli kútfők állítása szerint választékos nyelvezet, formai tökéletesség és gyönyörű latinság jellemezte. Kortársai finom stílusáért és modoráért az „olasz simaságú" jelzővel ékesítették nevét. Noha korának egyik legkiválóbb szónoka volt, mégis beszédeiről semmit sem tudunk. Minthogy azonban az országgyűléseken, a királyi tanács ülésein és a humanista baráti összejövetelein nap-nap után hallatta nyájas, elmés, Cicero ajkára illő ékesszólását, joggal föltételezhetjük, hogy 33 évi püspöki működése alatt többször beszélt hívei előtt is. Arra nézve sincs semmi adatunk, hogy tartott-e ének- és zenekart katedrálisa számára. Galeotto azt írja, hogy: „Házában gyakran lant mellett énekszó csendül." Ez az egy mondat is világosan mutatja, hogy Báthori lelke fogékony volt az ének és zene iránt. Ha pedig ez így volt, akkor lehetetlennek kell tartanunk, hogy az ének- és zenekar hiányzott volna püspöki palotájából, illetve a székesegyházából. Tudományszeretetének és irodalompártoló egyéniségének egyik bizonyítéka az is, hogy Galeottot folyton biztatta: „írja meg Mátyás király életét, hogy a nagy király cselékedetei, melyek hazájának dicsőségére váltak és hírt-nevet szereztek, feledékenységbe ne menjenek" [19]. Mindig magával hordozta kedvelt klasszikusait. Galeotto írta, hogy: „Budán egy alkalommal összegyűlt az urak tanácsa, a királyhoz azonban még nem lehetett bemenni. Közöttük volt Báthori Miklós váci püspök is. Míg az urak tanácsa meg nem kezdődött, hogy idejét tétlenséggel és fecsegéssel ne kelljen tékozolnia, könyv volt a kezében, ha jól emlékszem Cicerónak a Tusculanumi fejtegetések c. munkája. Sokan megmosolyogták, hogy ez a derék fiatalember könyvet olvas, ami ott nem volt szokásban, mert a magyarok előtt újság volt, hogy egy püspök könyveket olvas s még hozzá azon a helyen, ahol beszélgetni és társalogni szoktak. Eközben Mátyás király is megérkezett s mikor meglátta, hogy Miklósnak könyv van a kezében, így szólott Galeottohoz: „Űgy gondolom, Miklós annak idején a te tanítványod és lakótársad volt; nagyon szereti az irodalmat és a tudományokat s ezt nagyon helyesen teszi. Mert az apostol s püspökök tanítása alkalmával többek közt azt mondja, hogy a püspöknek tudósnak kell lennie, mert hogyan taníthat az másokat, aki maga sem tanult? A tudományt pedig vagy égi ihletből, 330