Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Dayka Gábor utóélete II. (1800—1805)

A két árkusnyi kritika végső formába öntése aztán 1803. február 20-án zárul le [29]. Csokonai szívélyes hangú bevezető sorok kíséretében ajánlja jegyzéseit Kazinczy figyelmébe [30], akinek persze még mindig várnia kell a recenzió megérkezésére. Rosszak a postaviszonyok, nyilván nehezen akad megbízható ember is, így Csokonai levele a Dayka-verseket tartalmazó csomaggal nem indulhat nyomban útnak. 1803. február 20. körül [31] a költő rövid levélben jelzi a Recensio közeli útnak indítását („Küldöm a' Daykáról való Levelemet, mellyhez ragasztottam két Dalotsikát") [32]. 1803. február 21-én pedig Kazinczy vet papírra néhány sort, reménykedve a várva-várt kritika közeli kézhezvételében: „Talán megkapom a' Dayka verseire tett jegyzéseket is" [33]. Február 23-án ismét Csokonai jelentkezik, s a következőket közli: „Bizonyossá teszem a' Tekintetes Urat, hogy az egész Pakétot jövő kedden venni fogja tőlem" [34]. Az ígéret minden bizonnyal beváltatott, mert 1803. március 2-án Kazinczy már levélben mond köszönetet Cso/conainak a kritikai jegyzetekért: „Csokonay Vitéz Mihály Ürnak Kazinczy Ferencz a' legszívesebb, legháládatosabb barátságot!... végye az Űr a' legszívesbb köszönetemet a' Daykám' versei eránt tett kérés teljesítéséért" [35]. Hasznosnak ítéli az „aestheticai jegyzéseket" (azok „ . . . közül egynehány"-at kamatoztathat is a kiadás során), azonban mégsem ezeket igényelte volna elsősorban; „leginkább a' csorbák kifenésére . .lenne szüksége [36], azaz a korrekcióra, amely Dayka verseinek az új ízléshez való idomítását, irodalmi elveinek igazolását jelentette volna. Meg is írja ebbeli óhaját Csokonainak: „Azon igyekezzen az Űr addig, míg látásához szerencsém lesz. Kivált gyönyörű dalaiban ne szenvedjen meg semmi mocskot, semmi fületbántó rosszhangzást" [37]. Jól tudjuk: Csokonai legkevésbé tehetett róla, hogy a kérés beváltatlan maradt, időközben meghalt. A ránk maradt recenzió így is becses irodalomtörténeti érték; említettük már: az első alapos és igényes Dayka-tanulmány, amely kellő tárgyilagossággal elemzi az egyes verseket, rámutatva azok értékeire s fogyatékosságaira ,hibáira egyaránt. Csokonai igen jó érzékkel mutat rá pl. A rettenetes éj c. Dayka-vers szépségeire, művészi erényeire: „Ez ám a' poetai Nachtstück! setét itt a' Poesis, mint a' Brittusé, 's rémítő, mint ha Arábiában vette volna származását. Muzsikája ollyan (hogy magának a' szerzőnek szavaival éljek), mint az Ég' rettentő menköve, felleghangon dalol, 's rázkódtat ereje .. . Picturája felséges: a' világosság benne kiálló, és ragyog, az árnyékozat mély és erőss: a chiaroscuro jól vegyül mind a' kettővel; és a' Poemának ollyan jól eső Interessét tsinál végén a' szelídebb Contrasto" [38]. Vannak aztán elmarasztaló megjegyzései is, főleg Dayka alexandrinusaira, illetve a német prozódia utánzására vonatkoznak. Őszintén megvallja, nem szereti ,,a' Dayka Alexandrinusait". „Ugyanis, ollyan rabúl követi a' Német Prosodiát, mint Rajnisék és Szabóék a' Rómait" [39], sőt! összekeveri rímelésében — miként a német — a d—t, b—p, g—k hangokat, ami a magyarban egyáltalán nem helyénvaló [40]. ,,. . . Az asszonyi rhythmusai ugyan jól mennek — folytatja alább —; de a' hímeket sem a német nyelv természetéhez nem alkalmaztatja, 317