Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Dayka Gábor utóélete II. (1800—1805)

sem a' Magyaréhoz. A' Németéhez nem: mert a' hosszú syllabát is rövidbe számlálja, a' mellyet a' Német a' maga longa vocalissaival nem tselekszik, noha a' positiót ancepsnek tartja. A' Magyar nyelv' mivoltáihoz sem szabja prosodiáját: mert a' positió és accentus nélkül való syllabát is meghúzza . . .", tehát Rádayt követi, aki még a hexametereknél is ezt alkalmazta [41]. Kazinczy — aki maga is a Ráday-nemű verselés gyakorlatát követte — kissé hűvösen fogadja Csokonai verstani megjegyzéseit, sőt az Abaitj-, Leopold-féle diftongusok hibáztatását nem is hagyja szó nélkül. 1803. március 2-i levelében teszi szóvá: „Félek, hogy az Úr a' diphtongusok eránt sanyarúan ítél. Sőt Abaujnak nem mondja azt senki. A' második A az Ű előtt elsuhan; és azt azon vidékeken a' durva paraszt ajak is Ab'újnak és soha nem Abaújnak mondja" [42]. A recenzió elkészülte után még mindig hátra volt azonban a kérdéses javítások elvégzése. Kazinczy — fentebb már szóltunk erről — ezt tartja döntő fontosságúnak s még mindig ezért sürgeti Csokonait [43], egészen annak haláláig folyik róla tovább kettejük között a levelezés. 1803. március 15-ről bírjuk Csokonai levelét, amelyben már előre szabadkozik a javítások el nem készülte miatt: „Most ismét egyik csomó Munkámon dolgozgatom. Szombaton, azaz 19d. Mart, megyen egy emberséges Esmerősöm Váczra, 5s addig el akarnám a' véle való dolgot végezni, hogy tőle elküldhessem. — Ezen az okon alázatosan engedelmet kérek, ha Daykával a' Tekintetes Úr' béjövetelére kész nem lehetek" [44], A „József napjával" beköszöntő „szelídebb napok" során a jó levegő, a testi és szellemi felfrissülés talán megengedi számára a munka gyors és kifogástalan elvégzését: „Akkor három szerentsés napnál nem kell több; ,s eleget teszek a' Tekintetes Ür kívánságának és tulajdon fogadásomnak" [45]. Erre sajnos, mégsem kerülhetett sor. Csokonai egészsége nem a legkitűnőbb, saját munkái, megélhetési problémái is igénybe veszik idejét olyannyira, hogy még 1804. június 14-i levelében is csak efféléket írhat — mentegetődzésképpen — Kazinczynak: „Most extrahálom közelébb ezt a' kis Dissertatiómat, mellynek tzímje: Rövid Kritikai Rajzolatja egy nagy Magyar Epopeiának, mellynek neve Árpád, vagy á Magyarok' megtelepedése. Ezt még a' jövő Hónapban in extraotu 2 árkusban ki szeretném adni, hogy addigis, míg egész erővel belé foghatok, a' hazaibéli Tudósok javának ingyen megküldözhetném, 's felőle való Opiniójokat, Tanátsadásokat, tudósításokat és segedelmeket megnyerhetném" [46]. Ezen okok miatt késett hát „ . . . eddig is Daykával. . ." [47]. A javítások elkészítésére ezután már nyilván nem kerülhetett sor, hisz Csokonai alig néhány hónap elteltével (1805. január 28.) eltávozott az élők sorából. A korábban elkészült jegyzések viszont föltétlenül hozzájárultak a munka továbblendítéséhez. A recenzió jórészt Kazinczyt igazolja, aki most már — épp e recenzió elkészülése dokumentálja — újabb magyar literátust nyert meg irodalomszervező terveinek, amely egészében ekkoriban kezd mindjobban izmosodni. Kis János pl. „könyvet készít a magyar nyelv bőségéről"; Berzsenyi Dániel verseinek gyűjteményével je318