Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Dayka Gábor utóélete II. (1800—1805)

Mielőtte sajtó alá mennek, látni fogod, és kérni foglak, hogy a' mi díszt rajtok tehetsz, tedd-meg. A' Dayka árnyéka köszönni fogja halotti áldozatodat" [23]. Ugyan hihette-e akikor, hogy a szép tervek megvalósítására csak mintegy tizenegy esztendő múltán kerülhet sor, s hogy az első elgondolások, tervezgetések — a kiadás megvalósítását illetően — még bizony sokszor módosulni fognak? Nem valószínű, mert — bár az előtte álló nehézségek (családi ügyei, vagyoni problémái, a házassága körüli huza-vona, stb.) egyre sokasadnak — mégis rendkívüli energiával, szent hevülettel dolgozik terve megvalósításán. A klasszicista ízlésében osztozó Kis János után, most Csokonait is igyekszik megnyerni terveinek, sőt! igényt tart annak véleményére, kritikai megjegyzéseire is. 1802. november 27-én közli Debrecen nagy fiával ebbeli szándékát: „Sajtó alá készítem Daykámnak verseit" [24] — írja a levélben s kéri Csokonai szíves segítségét: „ímhol vannak" a versék — kezdi a kérést — „Tekintse meg az Űr, és a' hol igazításra valót lát bennek, tégyen próbát rajtok, ha szennyeket lemoshatná e? Egynehány dala olly édes, mintha a' szerelem sugallotta volna. Kár, hogy az a' kis gyűjtemény, melly halála után kezembe jutott, több énekeit nem tartotta fenn. Én ezeknek, úgy vélem, kevés javításra van szükségek: de az Abeilard és Heloíz' levelei gondos kezeket kívánnak. Kérem az Urat, ne vonja-meg tőlök barátságos segédét. Háládatosan fogok az Űr felől emlékezni az előbeszédiben" [25]. A kiadás kivitelezése iránti buzgalmára jellemző, hogy néhány héttel később (1802. december 12'.) — nyilván Csokonai válaszának késése miatt — már megint levélben fordul a költőhöz mintegy sürgetendő a „jegyzések" elkészülését: „Nagyérdemű barátom. Daykámnak versei . . . eddig kezénél lesznek az Űrnák; 's annyira óhajtom látni, hogy az Űr a' Dayka Heloizze eránt tett kérésemet teljesítette, hogy a' nagy óhajtás miatt ismét alkalmatlankodom előhozásával. Tégye az Űr azt az áldozatot, mind nékem, mind Daykámnak. Ha én nem is, ő bizonyosan érdemli azt" [26], A sürgetés — úgy látszik — nem volt hasztalan, mert 1802. december 26-án már elindulhat Csokonaitól a válasz a „jegyzéseket" illetően a türelmetlenkedő Kazinczynak. Vélemény, különösebb ítélet persze még nincs a „Tekintetes Kazinczy Ferencz Űrnak" címzett levélben, de benne van a hír a „mintegy 2 árkusra" terjedő Daykarecenzió elkészültéről: „Tekintetes Űr! Egyedül az a' Reménység hozott ide Bagamérba az, Innepekre, hogy majd a' Tekintetes Űrhöz Semjénbe egy félnapra általmenvén, szerentsém lesz holmi Literariumokról szólani, 's jelesben Daykának hagyományi felől bővebben értekezni. Én itt az unalmas hosszú estvéken egy futó Recensiot tettem minden Munkájin keresztül, melly Fragmento mintegy 2 árkusra terjed: Óhajtom előbb közleni a' Tékintetes Űrral, míg kezemet a' szent maradványokra tenni merészelném" [27]. A Colardeau-fordítások (Abelard és Heloíse) problémáiról még nem nyilatkozhat; — mint írja — „ . . . lehetetlen . . . boldogulni a' Colardeau Originál ja nélkül" [28]. 316