Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Dayka Gábor utóélete II. (1800—1805)

nehéz, a szabadulást követő hónapok, évek során. Azok között találjuk — Csokonaival, Virággal és a győri Németh Lászlóval együtt —, akik lelkesen köszöntik a börtönből hazatérő Kazinczyt akkor, amikor „ ... a gazdagok, s nagyok többnyire elfordulnak tőle. . ." [15], sőt! családja is „fekete báránynak" tekinti, szégyent hozott a famíliára [16]. Amikor meg Kazinczy tudatja vele, hogy irodalmi működését tovább óhajtja folytatni, lelkes hangú levélben írja meg saját szándékát is: kész követni őt a magyar literatura megjobbítását célzó törekvéseiben. „Nem tudom — írja 1802. február 18-án kelt levelében — a' Hazának-e, Néked-e, vagy magamnak örvendjek inkább, hogy olly eleven képzelődéssel, forró szívvel és férjfiúi lélekkel tértél vissza távollétedet sirató literatúránknak vigasztalására. Az Egek vigyázzanak betses életedre 's vigyenek szerentsésen arra a' szép tzélra, a' hol a' ditsőség minden magyar Írók között a' te számodra készített leghervadhatatlanabb koszorúkat! Már most nékem is van kedvem feléledni, 's abban á pállyában futni, mellyben való próbatételeimre eddig is a' te példád volt leghathatósabb ösztönöm. Ha te vezérem, barátom léssz, nem fog soha is egészen elaludni bennem az a' szent tűz, mellynek egy kis szikrája belém szorult" [17], (Kiemelés tőlem. L. I.) S amikor Kis szerénykedve szól a saját „halhatatlansága" felől, („Azt... itt prosában is még egyszer mondom, a' mit versben több ízben mondottam, hogy halhatatlanságra nem vágyok. Az én talentomaim több mint egy tekéntetben hajótörést szenvedtek . . .") [18] Kazinczy nyomban irodalmi elveinek kifejtésére tereli a szót, épp a halhatatlanság kérdésével kapcsolatosan — hangsúlyozva a correctio szükségességét: „Menjünk a' kitett czél felé, barátom, 's szeretetünk' édességeit vegyük kezességéül a' Halhatatlanságnak, melly bizonyosan miénk. De ezt a' becses bért nem adják olcsón. Azé lessz az, a' ki számot vét magával, hogy a' természet mire hívta, 's a' ki hív marad mindvégig. — A' Correctio, Schillernek ismert epigrammája szerint a' legkisebb és legfőbb érdeme az írónak. Ne únjuk el munkáinkat a' szennytől tisztogatni" [19], S hogy Kis megfogadja a fenti, már tulajdon versére is konkretizált jótanácsot [20], arról 1802. június 19-i levelében tesz vallomást Kazinczynak: „ ... a' mennyire tőlem telhetik, tsak ugyan igyekezem a' Szépnek és Jónak ösvényén mennél tovább menni, hogy Barátim' szeretetére méltó lehessek; és a' legjobb emberek közzűl mennél többeket tehessek Barátimmá. Versemről tett ítéletedet nem tsak nagy gyönyörűséggel, hanem haszonnal is olvastam. Minden jegyzéseidet, mellyek az Aesthesist illetik, tökélletesen igazaknak találom . .[21] (Kiemelés tőlem. L. I.) Ez a megértés, Kazinczy és annak tervei iránt, valamint esztétikai elvedben való osztozása érthetően vonta maga után Kazinczy legteljesebb bizalmát, s csak természetes, hogy Kis János is az elsők között szerez tudomást a Day ka-hagyaték gondozásának s kiadásának tervéről, méghozzá magától Kazinczy Ferenctől. Már idézett, 1802. szeptember 29-én kelt levelében vázolja fel Kisnek a kiadás tervét s egyben jelzi azt is, hogy igényt tart a Dayka-versekre tett kritikai megjegyzésekre is: a verseket „Nyomtatás alá készítem. Igazán mondja VIRÁG, a' kitől 314