Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Dayka Gábor utóélete II. (1800—1805)

gem még is úgy megragada, mintha azt soha sem hallottam volna Horátztól, Dayka ezt teszi, 's látszik dolgozásin, hogy ezt teszi" [9]. (Kiemelés tőlem. L. I.) Az azóta elhunyt fiatal poéta költői gyakorlata s művei most tehát mind az új ízlés, az új irodalmi-esztétikai norma tételeit látszik igazolni, hisz Kazinczy lényegében már 1794

Jben felfedezi nála mostani elveinek-nézeteinek megtestesülését. S vajon kell-e jobb, biztatóbb igazolás, mint a klasszicizmus hazai nesztorának, Virág Benedeknek véleménye, akinek ,, . .. társaságában klasszicizmusának, a kiválasztottságnak, a korrekciónak elvei szilárdulnak meg" [10] Kazinczyhan, s aki maga is hasonló véleménnyel van Day kár ól, sőt! verseinek kiadatására gondolt már!? Aligha. És a két vélemény megegyezése elegendő máris, hogy meginduljon Dayka hagyatékának átmentése, megőrzése az utókor számára. Ezek az elvbeli egyezések, közös elgondolások érlelik meg végérvényesen a döntést Kazinczyhan: számbavenni, összegyűjteni, majd kellő korrekcióval közreadni Dayka Gábor verseit. A munka mindjárt Kazinczy szabadulása után megindul. A Pályám emlékezetében írja meg mindezt: a szabadulás után „közelebb lakó barátim jöttek látásomra, a távolyabbak leveleik által bizonyíták szeretetüket, s ezek közt vala Kis János, Révai Miklós, Virág Benedek. Dayka azalatt megholt, s nem lelém többé gyönyörű leveleit, verseit. Mindenfelé írtam, ahol gondolhatám, hogy valamit azokból találhatnék, s Virág ajándékoza meg nyomtatás alá tulajdon kezeivel írt verseinek csomójával. Az sokáig hevert kezében; nem talált nyomtatót nekik" [11]. (Kiemelés tőlem. L. I.) A Pályám emlékezete mellett leghívebben és legbővebben vallanak aztán a kérdésről a korabeli Kazinczy-levelek. Színes, érdekes és mozgalmas történet kerekedik belőlük, a Dayka-versek kiadásának históriája, amely voltaképpen szerves alkotórésze lesz majd a széphalmi mester egész irodalomszervező és nyelvújító tevékenységének. Idevonatkozó adataink sorát Virág Benedek levele nyitja meg. 1802. március 20-ról bírjuk első levelét, amelyben Dayka halálának évéről és Kéz-írásairól esik szó: „Igaz, nem tudod-e, melly esztendőben halt meg Dayka? Ungvárott-e? tsak Kéz-írásaiból ismérem, 's akarok mostani könyvemben emlékezni felőle. A' Manuscriptumjait tenéked adom" [12], Huszonegy nappal később (1802. ápr. 10.) ismét jelentkezik Virág, s megerősíti Kazinczynak tett ígéretét: neki ajándékozza a Dayka-kéziratökat: „Daykáról is írtam Martziusi soraimban. Kézírásai nálom vannak számodra. Készíts egy kis inscriptiót néki, 's küld el. Én őtet tsak verseiből ismérem"[13]. Az ígéretet csakhamar tett követte, s Kazinczy szeptember 29-én már e kéziratok olvasgatásával ünnepelheti másik szeretett barátjával, Kis Jánossal való megismerkedésének évfordulóját: „Ma inneplem hetedik ízben azon elfelejthetetlen napom emlékezetét, mellyben Tégedet láttaiák" — írja levelében Kisnek, majd így folytatja — „Melly érzések! Melly emlékezet!. .. Én ezt a' napot Daykám' verseinek olvasgatásával szentelem a' Te emlékezetednék" [14], Kis Jánost egyébként méltán érte ez a megbecsülés Kazinczy részéről, hisz az egyik leghűségesebb barátnak bizonyult a még mindig 313