Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Dayka Gábor utóélete II. (1800—1805)

Mi az oka — vetődik fel a kérdés —, hogy ebben a korszakos jelentőségű, a magyar irodalom fejlődését messze előre meghatározó munkában Dayka személye és életműve még mindig ilyen nagyfokú megbecsülésnek örvendhet Kazinczy részéről? A választ részben megadja mindaz, amit Kazinczy és Dayka 1794 előtti kapcsolatáról e tanulmány első fejezetében kifejtettünk volt [4], s kiegészítheti Kazinczy 1800-ra kialakult esztétikai nézeteinek, az irodalom kérdéseiről alkotott véleményénék áttekintése. Szauder József, kitűnő Kazinczy-tanulmányában rendkívül szemléletesen mutat rá, milyen szívós energiával küzd a későbbi széphalmi mester a börtönévek során azért, hogy a fogság ne jelentse számára a teljes irodalmi elszigetelődés magánzárkáját is [5], Könyveket szerez, titkon papírt és írószerszámot. Olvas és ír, műveli magát rendületlenül, s ha testileg le is romlik, lélekben, gondolkozásban mindig friss, energikus és erős marad. És az eredmény: „ . . . az elszigetelődés, az önmaga emberi, erkölcsi és szellemi magatartására fordított szívós önnevelés és a makacs törekvés — vakmerő ügyességgel vagy fortéllyal — a szabadság mégoly csekély, de értékes életfoszlányainak megkaparintására . .. elindított lelkében egy... új folyamatot, mely egyénisége vonásait, világképét, sőt ízlését, irodalmi tudatát is módosítani, változtatni kezdte . . [6] (Kiemelés tőlem. L. I.) A klasszikus mesterek (Horatius, Plutarchos, Sallustius, Vergilius, Suetonius, Livius) művei, s nem utolsó soriban „a klasszicizmus kanonizáló já"-nak, Winckelmann-nak Geschichte der Kunst c. műve megérlelik klasszicizmusát [7], amely az 1800 utáni esztendők esztétikai normája lesz, s amelyhez többé-kevésbé illik majd ragaszkodni minden Kazinczy köréhez tartozó írónak, költőnek. S csak természetes az is, hogy a közelmúlt (ha úgy tetszik, az 1794 előtti időszak) irodalmának értékeiből elsősorban azokat fogja kiemelni, amelyéknek valami köze van ehhez, az ízléshez, így is mondhatnók: amelyeknél határozottan kitapintható a klasszikus példák előzménye egyrészről, másrészről a csiszolt műgond, a correctio igénye. Nos, Dayka költészetéről tudjuk, hogy az „gyökereivel erősebben nyúlik a latin klasszikusok talajába, mint Virág és Berzsenyit nem számítva bármelyik költőnké" [8]; tudjuk, hogy ez a költői pálya mit köszönhet Horatiusnak — noha nem hiányzik belőle az eredetiség sem —, sőt tudjúk azt is, hogy a művészi igényesség is költőnk fő erényei közé tartozott. Maga Kazinczy is vall róla még 1795 előtt (1794. március 4) éppen Kis Jánoshoz írt levelében: „Nyelvünkre 's Poesisünkre nézve nekem ez az ifjú ember (ti. Dayka) eggyik legszebb reményem. Nem ismerek semmi szebbet, mint némellyik dala, 's gyönyörködve látom, mint hányja tűzre, 's rakásokban mind azt, a'miben magának nem tetszhetik. Némelly dolgozása nyolcz kilencz ízben van leírva táskájában, elhintve mindenike új meg új igazításaival. (Kiemelés tőlem. L. I.) A' Fiumei Gubernátor, Pászthory, nekem eggyszer, midőn vele Nyelvünk' 's Literatúránk' emelkedése felől szóllék. eggy feledhetetlen intést ada: Munkádat, úgy mond, ez a' nagy ember, csak akkor tekintsd jónak, midőn azt még jobbá semmi erőlködések nem tehetik. Horátz a' kilencz esztendő és a' limae fuga által nem mond egyebet, s a' szó en312