Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Dayka Gábor utóélete II. (1800—1805)

DAYKA GABOR UTÓÉLETE II. (1800-1805) (Részlet egy készülő nagyobb tanulmányból) LÖKÖS ISTVÁN Tanulmányunk I. fejezete (Dayka Gábor utóélete I. 1787—1800). Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve VIII. kötetében (Eger, 1962) látott napvilágot. A Daykával kapcsolatos kortársi reflexiók, vélemények sorozatát gyűjtöttük ott egybe a költő haláláig, 1796-ig, míg az itt következő tanulmányrészlet az 1800-as évvel kezdődően mutatja be a Dayka életművével kapcsolatos véleményeket. Adataink ezúttal 1805-ig — Csokonai haláláig — vezetnek, jóllehet: nem tekintjük itt az 1805-ös évet merev határkőnek, hisz Kazinczy jóvoltából 1805 után méginkább az irodalmi érdeklődés homlokterébe kerül Dayka. Csokonai halálának évét csupán azért emeltük ki, mert az ő „jegyzéseit" tekintjük az első Dayka-kritikának. amely Kazinczy irodalmi programjához is szorosan kapcsolódik. Az 1800-as esztendő beköszöntése irodalmunk fejlődésének egy új korszakát nyitja meg, amelyet a magyar felvilágosodás második szakaszának, vagy a nyelvújítás korának szokás nevezni [1]. Ezt az irodalmi korszakot, amelynek határait nagyjából az 1800-as és az 1820-as esztendőben lehet megszabni, elsősorban Kazinczy Ferenc neve fémjelzi [2]. Érthető tehát, hogy az irodalmi közvélemény Dayka iránti érdeklődése ismét fellendül ebben az időszakban, s ez éppen Kazinczy személyével s irodalomszervező munkájával függ össze. A kb. félévtizedes csend után ő irányítja az irodalmi közvélemény figyelmét újra Dayka költészetére, az ő szívós, kitartásban mindenkor példamutató tevékenysége tartja felszínen emlékét; ő bír szóra másokat is Dayka életművével kapcsolatban, így egyebek között Virág Benedeket, Kis Jánost s nem utolsó sorban Csokonait, aki kérésére majd rövidesen elkészíti az első ,, . .. részletes, magas színvonalú . . ." elemzést is Dayka költészetéről [3]. Mindez Kazinczy 1800 utáni irodalomszervező munkájának szerves része lesz, amelynek célja a magyar írótársadalom összefogása, az irodalmi ízlés tisztázása, csinosítása, nemesítése, majd később — épp ennek érdekében — a nyelv pallérozása, megújítása. 311