Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János

magának. Az „előkelő" emberek között forgolódva úgy érzi, hogy írói sikereit egy „megalapozott" nemesi származással kell erősíteni. Ezért beszél a 20-as évek végén és a 30-as évek elején megjelenő írásaiban a „jómódú" apjáról. A haladó írók táborától éppen ez a helytelen szemlélet idegeníti el. Komáromi regényeinek másik fő forrása a történelem. A kuruckor heroikus küzdelmét és a 48-as szabadságharc eseményeit választja legszívesebben művei témájául. A 48-as szabadságharcról főleg novelláiban emlékezik meg, amelyeket külön fejezetben kívánok tárgyalni. A kurucvilág két nagysikerű regény megírására ihlette, az egyik „Esze Tamás, a mezítlábasok ezredese", amely regény önálló fejezetben szerepel dolgozatomban, a másik az „Ordasok". Történelmi regényeivel a jelen korának kérdéseire próbál feleletet találni, a múltból vett analóg példa kapcsán. A kuruckor utolsó lobbanása, reménytelen vágyakozása támad életre a történelmi műveiben. A történelmi regényeiben „ ... a névtelen, szürke, hétköznapi emberek világát rajzolja meg . . . mély és emberi sorsukat, szenvedéseiket, küzdelmeiket, semmibehulló végzetüket". [32] (Pados Pál: Komáromi János. 18. oldal.) Komáromi ráérez arra, hogy a történelem kerekének igazi mozgatói mindig a néptömegek. Ez a felismerés mégsem tette őt a néptömegek érdekeinek aktív harcosává. Regényeivel sikerült neki az olvasó érdeklődését felkelteni a régmúlt korok embereinek élete iránt. A rettenthetetlen kuruc képe régóta kísértette már a művészt, és más tárgyú regényeiből is elővillan a rezesarcú kuruc képe. A „Pataki diákok"-ban Deák Geyza rajztanár úr ijesztő erejű kurucait pingálgatja kis műtermében, a „Mit búsulsz, kenyeres" c. művében is a világháború számkivetettjeit, a foltos nadrágú, zsíros ködmönű kurucokhoz hasonlítja. Komáromi érdeklődését a kuruckor iránt valószínűleg kedvenc tanárának, Deák Geyza rajztanár kurucokat ábrázoló festményei keltették fel. A kuructárgyú regényeivel a kurucvilág eszmei tisztaságát, szabadságharcos hitvallását akarta megvédeni, az egyre jobban elburjánzó ál-kurucirodalommal szemben. Komáromi „Esze Tamás, a mezítlábasok ezredese" c. regénye valóban az író leghaladóbb alkotása, amely minden eposz-szerűsége mellett is, modern történelmi realizmussal megírt paraszt regény". [33] (Berényi László: „Komáromi János, az író." Emlékkönyv Komáromi János 25. éves írói jubileumára. 18. oldal.) Ez az egyéni hangú írás hadüzenet, egyúttal halálos csapás volt az annakelőtte divatozó kurucirodalomra, amelynek jól ismert sablon szerint gyártott görögtüzes romantikájában plasztikumi merevséggel mozogtak a ragyogó vitézek. (Berényi László: Komáromi János, az író. 20. oldal.) Azt is keresi az író, mi volt az oka annak, hogy ezek az emberek elhagyták otthonukat és a szerszám helyett a kardot ragadták a munkától elkérgesedett kezeikbe, A regény hősei kívülről toprongyos, elvadult talpasok, belülről indulatos rebellisek. Hús-vér figurák, rongyos kabátban, félretaposott bocskorban, lompos, ragadós hajjal, de ádáz zsarnokgyűlölettel, belső indulattól fűtött harcrakészséggel. A meghamisított, agyonidealizált kurucirodalmat végre megtisztította a zavaros sallangtól, és a kurucvilág szomorú, de valóságos képét mutatta be. A kurucvilág a XVII. század vége és a 17* 291