Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János

levő Komáromi lemond a paraszti nyomor realista ábrázolásáról és sors­közösségvállalásról . Móricz Zsigmondtól éppen akkor maradt le, amikor ezen a ponton megakadt írói fejlődésében. A jövőbelátó perspektíva hiányából fakad az is, hogy bár Komáromi hősei ismerik a humort, a munkától meghajszolt emberek tudnak tréfálkozni, nevetni, de a tréfa mélyén mindig marad valami komoly mag. A nevetés mögött mindig marad valami vissza, valami keserű, amely összehúzza a nevető szája­kat, és torz mosolykép merevedik az előbb még hahotázó arcra. A torz­mosolyt a kilátástalan holnapra való eszmélés vési a kozákok arcára. Komáromit ifjúkora megismertette a szinte riasztó, ágrólszakadt szegénység mindenfajta képviselőjével is. Feczkó Jancsi, Paczal Jóska, Vidróczki csak azzal tudják pár pillanatra sorsukat feledni, s magukat vigasztalni, ha néha nagyot mondanak. Az iskolás évek érzelmi közel­ségbe hozták Komáromihoz a legkülönbözőbb diákfigurákat. Komáromi a véndiák, az örök diák alakját mintázza meg nagy szeretettel Korpa Jánosban, Bakura Dánielben, de Kóréh Laci kisdiákos, Csótán Berti korán kamaszodó, Drabant Péter fényes eleganciájú portréját is nagy­szerűen formázta meg. Finom tapintattal érzékelteti a szunnyadó sze­relmi érzések elkerülhetetlen rügyfakadását, a kisdiákok első érzelmi megnyilvánulásait. ,,A gyerek értetlenül nézi a szerelmeseket, a konya­diák zavartan-diszkrét mosollyal, a nagyobbacska mendikáns fitymáló­lag. Az önképzőköri költő megszédül belé, mert nem a lányba szerel­mes, hanem a lányokiba". [13] (Karácsony Sándor: Komáromi János. 6. oldal.) Komáromit valóban a szülőföld ihlette a legmélyebben, roko­nait, s önmagát ábrázolta ezekben a regényekben. Komárominak gyer­mekkoráról, szülőföldjéről szóló regényeinek többsége realisztikus, tö­rekszik arra, hogy a munkától elgyötört parasztokat élethűen ábrázolja, betekintést adjon az egyszerű emberek lelkivilágába, de adós marad a másik oldallal — azzal —, hogy keményen támadjon a parasztokat nyúzó földesurak ellen, és az osztályharc feltétlen szükségességét hir­desse a parasztság végső győzelméig. Komáromi kellemesen anekdótázik, szórakoztatóan mesél, de sok­szor öncélúan és mondanivalómentesen. A komoly mondanivaló, az ér­tékes tanulság elsikkad gyakran a szerteágazó mesék és adomák erde­jében, s legtöbb művéből még teljesen 'hiányzik a korában időszerű kérdések helyes megoldása. Az egyik oldalnak — a parasztok szinte elviselhetetlen terheinek és nyomorának ábrázolása és a tehetséges parasztfiúk kínlódásának és vergődésének bemutatása addig, amíg az iskolákat nélkülözések közepette is kiválóan elvégzi — reális ábrázolása nem tudja feledtetni a másik oldal hiányát, azt, hogy forradalmi válto­zások szükségesek a parasztok életkörülményeinek megváltoztatására, és ahhoz, hogy az egyszerű és szegény szülők gyermekei is tanulhassa­nak. Komáromi nem akart a parasztság életében sorsfordulót előidéző haladó mozgalom harcosa lenni, annak ellenére, hogy származása ezt követelte volna tőle, hanem megelégedett azzal, hogy visszaemlékezett a saját és egyúttal paraszti környezetének küzdelmes életére. A beér­kezett író a 20-as évek végén már szégyelli a szegényparaszti szárma­zását, s ekkor gyermekkorát meghamisítva, egy dzsentri hátteret fest 290

Next

/
Thumbnails
Contents