Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János
Deák Géza rajztanár özvegye elmondta, hogy nyaranként az író mindig ellátogatott szőlőjükbe, a Királyhegyre. A férje néhány ceruzarajzot is készített Komáromiról. Más alkalmakkor együtt átmentek Harsányi István főkönyvtáros szőlőjébe. Itt mindig jókedvűnek és megelégedettnek látszott Komáromi, de fejfájásról gyakran panaszkodott. Visszatérve Pestre mindig lázasan tovább dolgozott. Az íróbarátok és a hivatalos irodalmi élet vezetőinek újabb elismerését és egyben kitüntetését is jelzi, hogy 1928-ban a Kisfaludy Társaság befogadja tagjai közé. Ez a váratlan öröm büszkévé tette Komáromi Jánost, s még nagyobb becsvággyal fogott az alkotáshoz. Három kedvenc témaköréből formázta regényeit. A szülőföld édes-bús hangulatából, feledhetetlen emlékeiből, a kuruckor heroikus harcaiból és a világháború egyre benne őrlődő fékevesztett viharából. 1927-ben került kiadásra a ,,Cs. és kir. szép napok". 1928-ban újra kiadják „Esze Tamás, a mezítlábasok ezredesé"-t, ugyanebben az évben jelenik meg a „Szülőföldem szép határa", a „Régi ház az országúinál", a 30-as évek elején pedig a „Rongyos Gárda", „Harangoz a múlt", „Csatangolás mindenfelé" és az „Ordasok". 1929. február 9-én a sárospataki Református Főgimnázium Erdélyi János Önképzőköre műsoros estet rendezett. Ezen az ünnepi ülésen Komáromi János felolvassa „Egy régi önképzőkör" c. karcolatát, amely páratlan tetszést aratott, s melegen ünnepelték az intézet egykori diákját. 1929 május 11-én a „Magyarság" adott vacsorával egybekötött ünnepi fogadást, amelyen a lap minden jelentős munkatársa megjelent. A sok munka, utazás, ünneplés, Komáromi legyengült szervezetét erősen igénybevette. Járása egyre lassúbb lett, fejtartása megmerevedett. A mozgatóidegek is egyre kényszeredettebben végzik funkciójukat. A „Petőfi Ház" gondnoksága is egyre jobban fárasztja, ezért 1929-ben leköszön a tisztségéről, és a Ráday utca 32-be költözik. Még néha ellátogat Patakra, mert ott a kuruckor levegője érinti. A kuruckor egész életére kiható benyomást gyakorolt Komáromira, különösen Rákóczi fejedelem és Esze Tamás alakja izgatta a tehetséges művészt. 1933 október végén el is látogatott Rodostóba, a Bujdosó Fejedelem utolsó otthonába, s meghatottságáról is számol be később a „Kétszáz esztendeje" c. novellájában. (Öszi verőfény c. kötet.) „Álltam sokáig a Magyarok utcájában, elmondhatatlan érzések között". A kurucvilág hazafias szelleme haláláig ihletője maradt Komáromi Jánosnak. Rákóczi bujdosásáról „Zágon felé" címmel regényt írt. Az 1933-as év jelzi Komáromi írói pályájának tetőpontját. Ekkor ünneplik 25 éves írói jubileumát. Lelkes íróbarátai, az írásaiért rajongó olvasóközönség, a hivatalos irodalom vezéregyéniségei, s nem túlzás, ha azt mondjuk, az egész magyar társadalom köszönti, és meleg szeretettel gratulál a népszerű művésznek. A napilapok és folyóiratok tele vannak Komáromi dicséretével, és részleteket közölnek egyes alkotásaiból. Az eddig kiadásra került műveinek megjelenik díszkötéses gyűjteményes kiadása. Lelkes ováció, a bensőséges ünnepségek sorozata, a nagy nemzeti tiszteletnyilvánítás, nem teszi elbizakodottá Komáromit, s továbbra is szerényen, hétköz,napian él, csendes visszavonultságban, fáradhatatlan alkotásban. Pados Pál leírja egy napját: „Kora reggel 283