Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János

kel, a délelőtti órákat az íróasztala mellett töltötte, ahol szinte megállás nélkül írta tele apró gyöngybetűivel a papírlapokat, de oly könnyedén és önmagától ömlőén, hogy kéziratán csak a legritkább esetben látunk javítást, vagy törlést. Amit délelőtt írt, délután maga gépelte le, még a kefelevonatokat is ő javította át legszívesebben, gondosan ügyelve, nehogy hiba kerüljön a szövegbe. Az esti órákat a szerkesztőségben töltötte, ahol munkatársainak egyik legszeretettebb, legmegbecsültebb jó barátja volt". [19] (Pados Pál: Komáromi János. 14. old.) Komáromi nagyon szerette a családját, s munka közben is gyakran eljátszott két kis gyermekével, Jánoskával és Ágneskével. Bájos, lebilincselő történeteket mond el gyermekeiről a ,,Nagyleányka, kislegényke" c. novellás kötetében. A hatalmas és erős ember egészsége a 30-as évek közepén tovább romlott. Marék Antal: „Találkozás az íróval és költővel" c. cikkében így számol be (nem szó szerint). Marék Antal a Magyarság szerkesztőségében felkereste Komáromi Jánost, aki gyorsan beszélt, tele volt tettvággyal, ambícióval. A „Zúg a fenyves" c. regényét emlegette gyakran. A benne szereplő szépasszony sorsáról mindig kérdezősködött. Évek múltán mélázva járt a folyosón, zavartan beszélt. Nem dolgozott már olyan kedvvel. Szótlan lett, szemeiben idegesítő fény lappangott. Érezte, hogy beteg, s az írás sem ment már neki, pedig régebben nagyon szeretett írni". [20] (Magyar Album 6. kötet, 1942. évf. 92—94. old.) A beteg író csend és nyugalom után vágyott. 1934 őszén a kellemes budai Schwartzer utcába költöztek. Az idilli csendesség, a budai hegyék tiszta levegője sem használt már a beteg írónak. Egyre szomorúbb, gyengébb és betegebb lett. A régebbi hűlésből kifolyólag agykéreg-gyulladást kapott, amely később vesebajjal komplikálódott. 1937 februárjában befeküdt a „Herzog" Klinikára, de akkor még nem jöttek rá, hogy vesezsugorodása van. Felesége gondosan ápolta hazatérte után. Az író rendszeresen diétázott. 1937 májusában vesevérzést kapott. Ekkor állapították meg a vesezsugort. A nyáron még egyszer volt vesevérzése. Szeptember 22-én az Amerikai úti Zsidó Kórházba szállították, ahol Kövessy professzor mindent elkövetett. Komáromi aggódó feleség is vele lakott egy szobában a kórházban. Komárominé elmondta, hogy állandóan telefonhoz hívták, mert percenként érdeklődtek az ura állapotáról. Végül is attól tartott a sok virrasztástól elgyötört asszony, hogy akkor következik be a tragédia, amikor ő éppen nem tartózkodik a szobában. Ezért megkérte a portást, hogy adjon választ az érdeklődőknek. Az utolsó napon, amikor még eszméletnél volt Komáromi, hazajött Kőszegről fia, Jánoska, őt látva, utolsó fényes mosolyával ragyogott a kedvencére. 1937. október 7-én, csütörtökön éjjel félegykor kettőt köhintett, az arca hirtelen nyugodtra simult és végleg elszenderült. A szerény modorú, bánatosszemű, nagytehetségű író „halála szerettei között keserű gyászt, munkatársai között mély megdöbbenést, olvasóinak széles táborában pedig őszinte sajnálatot keltett". [21] (Pados Pál: Komáromi János. 14. old.) Másnap az „Űj Magyarság" így emlékezett meg róla: „harminchárom kötet maradt utána, két gyerek és heroikus feleség . .. írásai a lelkünkben maradnak". 284