Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János

tartogat a kisdiák számára. 1904. január 28—29-re forduló éjszaka meghalt az édesanyja, aki erejét meghaladó tettekre is vállalkozott, csakhogy fiát Patakon taníttathassa. Jánoska hazautazott a temetésre. „Január 30-án délután temettük édesanyámat. Ahogy elhantolták volna a szegényes csörgői temetőben, öten maradtunk utána gyerekek: rajtam kívül Jóska öcsém, aztán Mariska és Juliska húgom, s végül Miska öcsém... A temetés után néhány nappal anyai nagyanyám Málcára indult vissza, szekéren vivén magával négy testvérkémet is a farkasordító időben . . . , magam pedig Patakra mentem vissza. Könnyes arccal és töméntelen gond között'. [10] (Valamit magamról. 280. old. Komáromi J. „Emlékeim" c. kötet.) Az Alma Mater is segített az okosszemű, élénkeszű menduron, felvették a kollégium egyik alapítványi helyére, elengedték tandíját, s tanítványokat szereztek neki, akiket instruált, és így némi pénzforrásra is szert tett. Emiatt később is mély hálával, ragaszkodó szeretettel gondol vissza a pataki szép diákévekre. „Szociális felfogására nagy hatással volt a kollégium demkoratikus és puritánul egyszerű szervezete és élete". [11] (Pados Pál: Komáromi János 9. old.) Nemcsak a tudományos ismereteket és a műveltség alappilléreit szerezte meg a pataki kollégiumban, hanem az ember tiszteletére, humánus magtartásra, és demokratikus gondolkodásra is megtanította az intézet. A Bodrog-parti Athénben is a természet örök csodálója és membrán finomságú átélője és élvezője maradt. Valami szelíd, fájdalmas bú, magábaforduló tépelődés és szinte megmagyarázhatatlan szomorúság emészti, amelyet rendkívül finomlelkű és érzékeny anyjától örökölhetett. Később azután ez a nyomasztó érzés fokozatosan lehámlik Komáromiról, csak néha-néha bukkan fel újra felnőttkori regényeiben. A kis mendurra nehezedő családi tragédiát némiképp enyhíti, hogy a második év végén tiszta jeles bizonyítványt szerez, és német szépírásból első lesz két korona jutalommal, s ezzel egyidőben a jó tanulásért a Novotny-alapítványból 20 koronát kap. A harmadik év, az 1904—1905-ös tanév sem fukarkodott a sikerekben. Ebben az évben megkísérelte az első szárnypróbálgatását a fiatal Komáromi, mert harmadik osztályos korában a füzetéből diáktársai egy eposzt olvasnak az ősmagyarok eredetéről. A letisztázott eposz alatt ott állt a szerző neve: Komáromi János III. o. t. Az eposz műfaja már 15 éves korában megihlette a 'kis Komáromit, s talán korai előjátékának tekinthetjük az 1922-ben megjelent nagyszabású, eposzi levegőjű legsikerültebb Komáromi-alkotásnak. Az 1922-ben megjelent „Esze Tamás, a mezítlábasok ezredese" c. alkotása kétségkívül bizonyítja azt, hogy Komáromi a kurucok csodálatos tetteiről csak eposzi arányokban tud beszélni. A harmadik évben megint kitüntetéssel végez, tandíjat ekkor már egész évben nem kell fizetnie, és a Novotny-alapítványból ismét 20 korona jutalmat kapott. Az 1905—1906-os tanév is gazdag és eseményteli. A két harmadik osztályt összevonták, és új osztálytársakkal ismerkedik. A MagyarGyorsírók Egyesülete pályázatán 1905. december 15-én és 1906. május 15-én is dicséretet kap. Az iskolai gyorsíróversenyen a „legszebb és leg274